Földi és égi vagyon: Zsidók. 10, 32-35.
Isten, érthetően meg mondotta választott népének, hogy „Övé a Föld!” A nép: csak haszonbérlő azon. Ezért a 12 törzsnek kiosztott földi vagyon, el nem adható! Hanem csak apáról fiúra szállhat. Nos, ezért ragaszkodott Nábót is halálosan, szüleitől örökölt, Jezréeli szőlejéhez. Inkább meghalt, de nem adta oda, Akháb királynak, sem pénzért, sem cserébe. Azonban világi vonatkozásban, az emberek azt gondolják, vagyonukkal, saját maguk rendelkeznek.

Jézus az Orvos: Máté. 14, 34-36.
Kedves Testvéreim. Az Úr Jézus személyében, egy olyan csodálatos gyógyító orvos járt köztünk, akinek nem csak a szava, a keze, de még a ruhája érintése is gyógyított. Ő személyválogatás nélkül, minden hozzá forduló beteget meg gyógyított. származásra, bőrszínre, vagy nemre való tekintet nélkül. És, hogy ez mennyire igaz? Azt, Máté evangéliumában olvastam a 14-ik fejezet címeként: „Jézus mindenkit meg gyógyított, aki csak hozzá ért” A 14-ik fejezetben, a 34-36 ig terjedő versekben, így hangzik az üzenet: „És általkelvén, eljutottak Genezáret földjére.

Jézus feltámadása óta, folyamatos a lelki feltámadás: Máté. 28, 6.
Jézus Krisztus halálból való feltámadása nélkül, egész váltságműve, semmit nem ért volna. Ha bár mindenben, hozzánk hasonló volt a – bűnt kivéve – De feltámadása nélkül, nem tudott volna segíteni rajtunk, bűnös embereken! Ő is, úgy született erre a világra, mint más ember, annyira elrejtette előlünk Isten-voltát, hogy az, alig volt észrevehető! Ő is, családban nőtt fel, mint mi, evett – ivott, nélkülözött, mosolygott és sírt, mint mi.

Isten gyermekeinek 2 fontos feladata: 1. Márk. 13, 25-26. 2. Máté. 28, 19

Kedves testvéreim: Isten, 2 fontos feladattal bízta meg, újjászületett gyermekeit, ezen a földön! Az első: Jézus Krisztus második eljövetelének várása! A második: az Evangélium terjesztése, továbbadása, földi életük utolsó percéig! Mindkét fontos feladatot, Isten igéje támasztja alá. Az első fontos feladat igéje, így hangzik, Márk evangéliumának 13-ik részében a 25-26 versben: „A csillagok az égről lehullanak, és az égben levő erősségek megrendülnek.

Templommá szentelt istálló: Lukács. 2, 7.
Kedves testvéreim: a világ történelmének legnagyobb és legáldásosabb eseménye ment végbe, Lukács evangéliumának második fejezete alapján. Ebből a fejezetből most csak a 7-ik verset emelem ki. Így hangzik: „/Mária/ megszülte az ő elsőszülött fiát, bepólyálta és a jászolba fektette. Mivel nem volt részükre hely a vendégfogadó házban” Gondoljunk csak bele, hogy a Világteremtő Úr, - rövid időre – odahagyta mennyei dicsőségét, magára öltötte, törékeny gyönge, szürke testünket, és egy szegény zsidócsalád, első gyermekeként, Egy Betlehemi istállóban látta meg, azt a napvilágot, melyet Ő teremtett, „legyen” szava által!

Jézus Krisztus életműve, utánozhatatlan. János. 3, 16.
Jézus Krisztus földi életműve – részletekben – mind a 4 Evangéliumban föl van jegyezve. De születéséről és gyermekkoráról, csak Máté és Lukács Evangéliumában olvashatunk. Azonban, földi életművének legmagasabb kiemelkedő pontja, János Evangéliumának 3-fejezetében a 16-ik versben van följegyezve, számunkra. Ez az 1 vers, talán a Biblia legismertebb verse. „Mert úgy szerette Isten e világot, hogy az ő egyszülött Fiát adta, hogy valaki, hiszen őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen” De a Biblia, sehol sem írja azt, aki utánozza őt, hanem, aki hisz őbenne!

Semmit nem hoztunk be, semmit nem vihetünk ki: I. Timóteus. 6, 7.

Kedves testvéreim: Hallhatatlan lelkünk, mely örökkévaló, Fogantatásunk percétől kezdi felölteni magára, földi testruháját. És születése percében, ebben a – porból való – testruhában, lép be, ebbe a látható, elmúló világba. Tehát, hallhatatlan lelkünk, a láthatatlan világból, belépett a látható világba. Aztán eltölt itt, néhány évtizedet, Isten által meghatározott napokat, éveket, majd, halálunk pillanatában, lelkünk kilép, elmúló szürke testruhájából, itt hagyja azt az enyészetnek, és ismét belép az örökkévalóságba, az időből az időtlenségbe!

Egyszemélyes istentisztelet: János. 4, 4- 42.

A címben szereplő szabadtéri istentisztelet, már közel kétezer éve hangzott el, Samáriában, a Jákob kútja mellett. Már többször olvastam, ezt a szép történetet, de most: újabb megvilágításban állt elém. A Bibliai földrajzot nem ismerem, így nem tudom, hogy ennek a csodálatos eseménynek Samáriai színhelye, sík vidék volt-e vagy dombvidék, Jézus földi életének idején. De nem is ez a lényeges, ebben a történetben, hanem az esemény: Jákob kútja mellett.

Isten nem kívánja a bűnös ember halálát: Ezékiel. 33, 11.

„Így szól az én Uram, az Úr – hogy nem kívánom a bűnös ember halálát, hanem azt, hogy a bűnös megtérjen útjáról, és éljen” Isten mérhetetlen lélekmentő szeretete sugárzik felénk, bűnös emberek felé, a felolvasott ősrégi próféciából. Ezeket a szavakat, Isten adta Ezékiel próféta szájába. Isten, nem gyönyörködik a bűnös ember halálában és nem kívánja azt. Legtöbb ember, fél a haláltól.

A test lámpása a szem: Máté. 6, 22.

A test lámpása a szem. Ha azért a te szemed tiszta, egész tested világos lesz. Ha pedig a te szemed gonosz, egész tested sötét lesz” Máté. 6, 22. Isten, csodálatosan alkotta meg, az emberi testet. A test: minden tagja, fontos szerepet tölt be a testben. Ezért a testnek egyik igen fontos tagja, a szem. A szemről, sok mindent tudunk. De a legkevesebbet arról, hogy hálát adjunk érte Alkotójának, Istennek! Mi emberek: legtöbben nem is gondoljuk, hogy látó szemünk, milyen nagy ajándéka Istennek.