"És elmenvén onnét Jézus, Tirus és Sidon vidékeire tért. És ímé egy kananeai asszony jött ki abból a tartományból, kiáltván néki: Uram, Dávidnak fia, könyörülj rajtam! az én leányom az ördögtől gonoszul gyötörtetik.Ô pedig egy szót sem felelt néki. És az Ô tanítványai hozzá menvén, kérik Ôt, mondván: Bocsásd el őt, mert utánunk kiált.

Ô pedig felelvén, mondta: Nem küldettem, csak az Izráel házának elveszett juhaihoz. Az asszony pedig odaérvén, leborult előtte, mondván: Uram, légy segítségül nékem! Ô pedig felelvén mondta: Nem jó a fiak kenyerét elvenni, és az ebeknek vetni. Az pedig mondta: Úgy van Uram; de hiszen az ebek is esznek a morzsalékokból, amik az ő uroknak asztaláról aláhullanak.

Ekkor felelt Jézus, mondta néki: Ó asszony, nagy a te hited! Legyen néked a te akaratod szerint. És meggyógyult az ő leánya attól a pillanattól fogva." Mt 15,21-28

Uram! hadd várjunk Téged, hogy könyörülj rajtunk, és áldj meg minket. Uram taníts arra, hogy szívünk valóban Előtted lehessen, és Téged várhassunk. Urunk add meg kérünk, amire most szükségünk van, Igéd, és Lelked által. Ámen.

Mindig megrendít engem ez a történet, hogy az a Jézus, aki olyan szelid, olyan szerető, annyira mindenkit megértő, hogy tud ilyen kemény lenni. Az embernek kicsit eláll a lélegzete, miért ez a három nem egymás után, és az a keménység, ami az Úrból sugárzik ki a történetben.

Egy kananita asszony jött Jézushoz, annyit tudunk róla, hogy lányának betegsége, nyomorúsága hozta. Ezen a történeten keresztül megérthetjük, hogy szükségünk a nyomorúságokra, nehézségekre, mert azok visznek oda bennünket Jézushoz. Emberek nem tudnak odavinni, talán hívnak, talán mondják. De Istennek van egy csodálatos szolgája: a szenvedés, ami nagyon sok embert vitt már Jézushoz. Nincsen más olyan szolgája az Úrnak, aki annyi embert vitt volna már oda, mint a szenvedés, és a nyomorúság.

Ezt az asszonyt a családjában lévő baj hozta Jézushoz. Nem hozta ugyan a lányát, de a szívében ott volt. Egy anya különösképpen szenved a gyermeke miatt. Dupla teher, hogy a lányom, akit kicsi kora óta nevelek, szeretek, az ördögtől gonoszul gyötörtetik. Egy nyomorúság viszi oda ezt a pogány asszonyt az Úr Jézushoz. Ilyen teherrel jön, és így bánnak vele? Mintha csalódnánk az Úrban. Messziről jön, hozza terhét, nyomorúságát és kiált: "Uram, Dávidnak fia, könyörülj rajtam!"

Megdöbbentő, hogy az asszony ezt mondja: "Uram, Dávidnak fia!" A farizeusok és írástudók arról vitatkoztak, hogy nem Dávid fia, nem Ô a megígért Messiás. És ez az asszony, így szólítja meg: Uram! Annyit jelent: alárendeli magát Jézusnak. A másik, hogy Dávidnak fia, annyit jelent: Te vagy a megígért Messiás, hiszek benned.

Amikor Jézus bevonult Jeruzsálembe, akik előtte mentek így kiáltottak: "Áldott, aki jő az Úrnak nevében! Áldott a mi atyánknak, Dávidnak országa, amely jő az Úrnak nevében! Hozsánna a magasságban!" (Mk 11,9-10). "És némelyek a farizeusok közül a sokaságból mondának néki: Mester, dorgáld meg a te tanítványaidat!" (Lk 19,31). Hallgattasd el őket, hogy merik ezt mondani? - mondják a farizeusok.

Annyira megdöbbentett engem, hogy ezt kéri: "Könyörülj rajtam!" Különösen azért, mert emlékeztek, első este ezzel az Igével kezdtük hetünket: "Az Isten könyörüljön rajtunk és áldjon meg minket; világosítsa meg az Ô orcáját rajtunk" (Zsolt 67,2). Az Ároni áldás így hangzik: "Áldjon meg téged az Úr és őrízzen meg tégedet. Világosítsa meg az Úr az Ô orcáját te rajtad, és könyörüljön te rajtad" (4Móz 6,24-25). A zsoltáríró ezt, hogy könyörüljön te rajtad, az elejére tette. Ennek az asszonynak is az első mondanivalója ez volt.

Eljutottunk-e már oda szívünk mélyén: most már tudom, semmi nem használ, csak a könyörület! Úgy mégy-e az Úrhoz, mint akinek erre az egyre van szüksége?

Az asszony elmondja legnagyobb problémáját: "Az én leányom az ördögtől gonoszul gyötörtetik." Nem köntörfalaz. Nem úgy tesz, ahogyan a farizeusok, amikor Jézushoz jöttek mindenféle szépet mondtak. Nem úgy, ahogyan Nikodémus: "Mester, tudjuk, hogy Istentől jöttél tanítóul; mert senki sem teheti e jeleket, amelyeket Te teszel, hanem ha az Isten van vele" (Jn 3,2). Egy csomó udvarias mondat. Csak azt mondja, ami a szívén van: "Lányom az ördögtől gonoszul gyötörtetik."

Csodálkoztatok-e azon, hogy milyen világos diagnózissal jön ez asszony? Nem az orvosoktól várja, ő maga mondja ki. Nem azt mondja, hogy beteg, hanem hogy gonoszul gyötörtetik. Kicsit meg is érthetjük, mert a pogány világban rengeteg babona, okkult dolog, varázslás volt. Azt lehet mondani, minden pogány országnak ez volt a vallása. A bálványimádás, ami a pogányságban van, varázslás, babona, onnan jött hozzánk is. Ha valamire azt mondják, hogy japán, vagy kinai, akkor már tudom, onnan származó ördögi tudomány, ami nálunk még gyerekcipőben jár. De ott kifejlődött. Ez az asszony megtapasztalhatott ott sokmindent. ezért mondja el ilyen világosan a bajnak gyökerét.

Ez az asszony hittel jön, és azt mondja: Jézus, Dávidnak fia könyörülj rajtam, mert csak Te tudsz könyörülni! Elmondja, hogy mi a baja lányának. Megdöbbentő, hogy egymás után három nemet mond neki az Úr. Nézzük meg ezt a három kőkemény nemet. Még csak azt sem mondja Jézus, talán majd csinálunk valamit.

A napokban kellett valakinek nemet mondanom. Aki továbbadta annak mondtam, mondd meg: sajnos nem! Ez a szó, hogy "nem", szinte kopog, mintha egy koporsóra ráesne egy nagy kő: Nem! Nagyon sok embernek ez a baja, hogy nem tud nemet mondani. Pedig ha igent mondunk, meg kell tanulni nemet is mondani. Nekünk is kell egyszer mondani az ördög felé, a sötét hatalmak felé a komoly, határozott nemet. Nagyon sok iszákosnak ez a baja, hogy nem tudja kimondani a nemet az ivócimborák felé. "Legyen a ti beszédetek: Úgy úgy; nem nem; ami pedig ezeken felül van, a gonosztól van" (Mt 5,37).

Jön ez a szegény asszony meggyötörten, hozza a terhét, őszintén, hittel kimondja: "Jézus, Dávidnak fia, könyörülj rajtam!" És egyszer csak kapja ezt a három súlyos nemet.

Az első nemet mi is sokszor tapasztaljuk: "Ô pedig egy szót sem felelt néki." Egy iszonyú nem. Mindenkihez szól, csak hozzám nem. Amikor Igét osztottunk, olyan fájdalommal mondta el valaki: mindenki érti, csak én nem. Mindenki kapott valamit, én nem. Nekem nem mondott semmit az Úr. Milyen rettenetes ezt érezni: valamiből kimaradok. Talán este megbeszélitek, kinek mi volt az üzenet ezen a napon, és te ott ülsz, hogy nem hallottam a szavát, nekem nem szólt Jézus. Nem felelt néki. Hiába imádkoztam, nem kaptam választ. Talán én is ott állok az Úr előtt, mondom, hogy: Jézus, Dávidnak fia, könyörrülj rajtam, - és nem szól egy szót sem. Aki benne van tudja, milyen rettenetes, ha Jézus nem felel. Egy bezárt száj!

Nagyon sok asszonyt ismerek, akinek zárkózott férje van. Elmondják: az a rettenetes, hogy nem szól. Mintha nem is hallana. Nem tudok vele kapcsolatot találni. Egy zárt emberrel állok szemben. Azt mondta valaki: hány év óta együtt élünk, és nem ismerem, soha nem nyílt meg. Aki ezt végigélte, tudja, milyen nehéz. Megpróbálom így is, úgy is, és nem jutok a szívéhez, mindig csukott marad az az ajtó.

Ez az asszony már messziről kiáltott, és Jézus nem felet neki egy szót sem. Milyen rettenetes volna elmenni úgy a hétről, hogy Jézus nem szólalt meg. Mások elmondják mit kaptak, én nem tudok semmit mondani.

Mennyire megismerhetjük az Úr viselkedéséből ezt az asszonyt. Azonnal elmondja nekünk azt, hogy ez az asszony büszke asszony lehetett. Szüksége volt erre a kemény hallgatásra. Nem tudom nem vagy-e te az a büszke valaki, aki mindent tud, csak megalázkodni nem. Isten azért alázza meg, mert erre volt szüksége ennek az asszonynak. Isten azért fenyít, hogy szentségében részesítsen. Tudja miért csinálja. Ez a legsúlyosabb fenyítés, mintha levegőbe vennének, csinálhatok, amit akarok, mintha nem is volnék. Az első csapás ennek az asszonynak a büszkeségét éri, mert annak kell törni, ezért nem felel Jézus néki egy szót sem. Ki vagyok én, hogy pont én nem, hogy pont nekem nem? A szívnek legmélyebb kötözöttsége a büszkeség.

Megláthatjuk a büszke tanítványokat. Mi a problémájuk: "Bocsásd el őt, mert utánunk kiált." Ez a problémájuk. Nem az asszonyt sajnálják. Küldd el, ne legyen az, hogy az utcán utánunk kiált. Ezt nem akarják a tanítványok. Hogy néznek ránk az emberek, hogy itt az utcán utánunk kiált?

Valaki elmondta: a szomszédasszony elmondott rólam mindent, - csak ne az utcán csinálta volna, ahol mindenki hallotta. A tanítványoknak is ez a bajuk, nem használ ez, ha ezzel az asszonnyal együtt érkeznek. Nem azt mondják Jézusnak: könyörülj rajta, hanem küldd el. Végre együtt vagyunk a Mesterrel, és most jön ez az asszony, és kiabál. Csak zavart csinál, küldjük el, tegyük ki a templomból, nem kell ennek idejönni, csak zavar minket.

Mennyi keményszég, önzés, büszkeség fér meg egy tanítvány szívében. Bocsásd el Uram, ne is törődj vele. Annyira ne, hogy el kell őt kergetni. Ilyen a büszke ember.

Megszólal Jézus, és megint csak keményen kopog a szava: "Nem küldettem, csak az Izráel házának elveszett juhaihoz." Nem vagy közülünk való, nem vagy Izráel házából való. Emberek szokták mondani: katolikus vagyok, nem közületek való, nem vehetek úrvacsorát. Annyira hozzászoktunk ahhoz, hogy az embert kizárja valahonnan, hogy más valláson vagyok. Ez nem vallás kérdés, itt az Úr Jézussal vagyunk együtt. Mindenki jöhet, nyitva van az ajtó, semmi nincs zárva.

Nem közülünk való. És ezt Jézus mondja? "Nem küldettem, csak Izráel házának elveszett juhaihoz." Mit keresel itt, ez más vallás, más gyülekezet. Az egyik a vallás, a másik a nemzetiség. Volt itt egy cigány. Rettenetes volt, ahogyan a többi kitaszította. A szobában senki nem beszélgetett vele. Faji megkülönböztetés. Zsidó, cigány, román, oláh. Nem közülünk való! És most Jézus mondja ezt a faji megkülönböztetést? Csak Izráel házának elveszett juhaihoz küldettem! Mit akarsz itt kananita asszony? Nem vagy közülünk való! Rettenetes megalázás! Másfajta, és ezért megkapja a nemet: Nem küldettem!

Az eddigieket útközben mondta neki Jézus. De most már odaért. "Az asszony pedig odaérve, leborult előtte, mondván: Uram légy segítségül nékem!" Amikor először olvastam ezt a történetet azt mondtam: büszkébb vagyok ennél az asszonynál. Én akkor felkaptam volna a fejem és azt mondtam volna: Uram, ha Te nem, akkor nem is kell, nem is akarom, nem is kérem tovább.

Vajon nem mentél volna-e el te is a hallgatás, és a második nem után azzal, hogy nekem ebből elég volt, engem ne nézzenek ki, engem ne alázzanak meg. A büszke asszony régen elmegy. Ezt az asszonyt a nyomorúsága kicsivé tette. Tudott maradni, és mondani: leányom az ördögtől gonoszul gyötörtetik.

Nem tudom, neked mi a problémád, de most mondd ki magadban. Lehet a lelkem az ördögtől gonoszul gyötörtetik, lehet a férjem, a gyermekem! Lehet a testvérem! Te tudod mi van a szíveden, amit magaddal hordozol. Az Úr látja! Ez tartotta ott az asszonyt! Nagyobb volt a nyomorúsága a büszkeségénél. Nálad nagyobb-e már a nyomorúság a büszkeségnél, vagy még mindig a büszkeséged győz? Nagyobb-e már, vagy kell még valami? Még lejebb kell, hogy az Úr szorítson, hogy végre kibírd az Ô Igéjének fájó csapásait? Az Ô Igéje kétélu éles kard, nemcsak súlyt, vág is, fáj is, sebez is. Megsebez, de be is kötöz. Nem kicsi dolog kibírni. "Nem küldettem, csak Izráel nyájának elveszett juhaihoz." Nem vagy körülünk való, nem vagy izraelíta, fajilag, nemzetségileg, vallásilag semmi közöm hozzád.

Az asszony odaér, és leborul. Újra mondom, én fölkaptam volna a fejem, és nem leborultam volna. Ez az asszony leborul, még méltatlanabbá, még kisebbé, még jobban semmivé válik. A Jelenések könyvében, a csapások sorozatában mondja az Ige: mégsem tértek meg az őket verő Istenhez. Sehová nem tudsz megtérni, csak a téged verő Istenhez. Ebből a kézből jön minden. Neked egy menekülési helyed van: vissza, a téged verő Istenhez, aki ha fenyít is szeret, és mindent azért csinál, hogy szentségében részesítsen.

Az asszony odaér és megismétli a kérést még mélyebben, még fájóbban, még igazabban: "Uram légy segítségül nékem!"

És jön a harmadik nem. "Nem jó a fiak kenyerét elvenni, és az ebeknek vetni." Mi közöd neked a fiak kenyeréhez? Mit keresnél ennél az asztalnál? A fiak kenyere Isten gyermekeinek adatott. A testi kenyér, és a lelki kenyér. Mit keresel ennél az asztalnál, az úrasztalánál, mit akarsz te itt? te kutya, te eb, te senki! Te szemét, te senkiházi! Valaha meghallottad te ezt a mondatot? Olyan megrázó, amikor Péter a csodálatos halfogásnál látja, hogy mit tesz az Úr. Amikor látja a hatalmát, egy mondatot mond: "Eredj el én tőlem, mert én bunös ember vagyok, Uram!" (Lk 5,8). Az eredeti szömegben így van: szemét ember vagyok.

Te tudod már, hogy semmi keresnivalód nincs az Ô asztalánál, ahol a fiak kenyere van? Mit keresek én itt? Minél közelebb kerülök az Úrhoz, annál mélyebben látom, megint milyen vagyok. Mondhatom én egyáltalán az Igét? Egy kicsit látod már, hogy igazán ki vagy? Kerültél-e már olyan közel az Úrhoz, mint Péter? Tudjátok, hogy a tanítványok között a legbüszkébb, a legkeményebb, a legnagyobb Péter volt, aki mindig okosabb volt mindenkinél, mindig jobban tudott mindent, és egyszer csak ott fekszik a Jézus lábai előtt, mint ez az asszony is, és mondja: Eredj el tőlem, mi közünk nekünk egymáshoz, hogy kerülhetünk mi egymás közelébe, én rongy ember vagyok, szemét, senki ember. Láttad-e már így az Urat, hogy valóban egy senki ember vagyok? Ha valaha kimondod ezt a mondatot: "Eredj el én tőlem", ezzel a mondattal hívod Ôt.

Jézus így mondta az asszonynak: "Nem jó a fiak kenyerét elvenni, és az ebeknek vetni!" Te utolsó, nem is ember,- eb. Ugye tudjátok, milyen utolsó a Bibliában ez a megnevezés. Akik kívül maradnak az Isten országából, azok között az ebek az elsők. Aztán jönnek a varázslók. Szeretném ha megértenétek, az ebek után, az utolsók után rögtön az okkult dolgok: a bubájosok, a varázslók. Aztán jönnek a paráznák és a gyilkosok, és a bállványimádók és mind aki szereti és szólja a hazugságot. (Jel 22,15). De az élen az ebek vannak!

Azt mondja Jézus az asszonynak: "Nem jó a fiak kenyerét elvenni, és az ebeknek vetni." Még azt sem mondja Jézus, hogy: adni. Vetni! Ahogy a kutyáknak vágják oda az ennivalót. Tudod, hogy ezt már nem lehet kibírni? Tudod azt, hogy Isten előtt undorító vagy? Olyan nehezen értettem ezt meg. Az ember olyan nagyra van magával. Pedig undorító, kidobni való az egész lényem.

Az a döntő fordulat, amikor az asszony kimondja: Úgy van Uram, igazad van! Kimondod-e, amikor Isten világosságában meglátod magadat, a gőgödet, a fölényedet, ahogyan viselkedsz másokkal szemben, a lekezelést, amikor egyszer igazán meglátod saját undorító voltodat? Kimondodd-e: igazad van Uram, egy szavam sincs ellened, úgy van. Ez a teljes megalázkodás. De olyan jó, hogy az asszony a másikat is ki tudja mondani. Ha az ember ittmarad, akkor öngyilkos lesz. Számára már nincs remény, velem még Isten sem tud mit kezdeni, egy út van számomra: a halál. A világ szerint való szomorúság halált szerez. De van egy szó, amit utána mond ki, és szeretném, ha ez az egy szó ott állhatna a középpontban. "De!"

Mennyi helyen áll ez a szó a Bibliában. Az Efézusi levél mondja, hogy egykor a világ folyása szerint jártunk, és természet szerint harag fiai voltunk, "De az Isten gazdag lévén irgalmasságban, az Ô nagy szerelméből, mellyel minket szeretett" (Ef 2,4). Azzal szemben aki én vagyok, az Isten jogos haragjával szemben ott van az Úr Jézus keresztje. De az Isten! Ô az, aki cselekedett, aki Egyszülött Fiát adta, aki felállította a Golgotai keresztet, az Isten, aki gazdag volt irgalmasságban, az Ô nagy szerelméből, mellyel minket szeretett.

Ez a "de" csak akkor hangozhat el fölötted, ha eljutottál oda: "Úgy van Uram, de hiszen az ebek is esznek a morzsalékokból." Ez a "de" megint csak Isten szeretetéről beszél, akinek az ebekre is van gondja. Ez az asszony látja, hogy kicsoda Isten. A "de" szót csak akkor mondhatod ki, ha látod, milyen nagy Isten kegyelme. Egy morzsa elég. Istennek nem kell valami nagy erőfeszítés ahhoz, hogy neked megbocsásson, hogy téged felmentsen buneid alól, egy morzsa is elég. Olyan nagy Isten kegyelme, szeretete, hogy minden bunödre, egész eddigi elrontott életedre egy morzsa elég a kegyelem asztaláról. Világos-e már előtted, hogy egy szó, amit Isten szól, egy perc alatt megold mindent, olyan nagy a kegyelem.

A fiak kenyere az Ige. Egy szó, ami az Ô szájából származik, és te boldog, szabad, meggyógyult emberként mégy tovább. Elég egy morzsa! Olyan sokszor meggyógyított engem egy morzsa a kegyelem asztaláról. Sokszor elkeseredtem magam miatt, és egy mondat amit az Ige mondott, egy pillanat alatt rendbe hozott minden.

"Ekkor felevén Jézus mondta néki: Óh asszony, nagy a te hited." Azért nagy a hited, mert nagynak látod a kegyelmet. Nagy Isten a te számodra, a hited számára. Testvérek, egy csepp abból a vér-áradatból ami ott folyt a Golgotán, egy morzsa a fiak kenyeréből, a kegyelem asztaláról elég.

Számomra mindig a legmegrázóbb az első csepp vér a Gecsemánéban, amikor Jézus vért verítékezik, amikor küzd, harcol, hogy magára kell vennie a bunt. És akkor azon a tiszta, szent homlokon megjelenik az első csepp vér. Vajon láttad-e valaha Jézust a haláltusában, a bunnel való tusában? Láttad-e valaha lefolyni az első csepp vért? Tudod-e, hogy neked ez elég?

Aztán elkezdett folyni a vér az utolsó cseppig. Amikor a katona átszúrja Jézus szívét, akkor már vér és víz jött. Amikor az utolsó csepp vér kifolyik, akkor jön a víz. Nem tudom látod-e most az első cseppet, és az utolsó cseppet? És tudod-e, hogy nekem ez elég? Igaz, hogy rongy ember vagyok, hogy rajtam nem lehet segíteni, már magamnak sincs reménységem magamhoz, "de!"

Jó volna, ha úgy mennél majd az úrasztalához, hogy az a korty bor jelképezi azt a csepp vért, ami most lemos rólam minden szennyet, ami tisztává, szentté, és igazzá tesz Isten színe előtt.

Imádkozzunk! Olyan sokszor átéltem Uram, hogy vérednek egy cseppje, kegyelmednek egy morzsája egyszer csak teljesen tisztává tett. Olyan sokszor átéltem, hogy semmi bunre nem emlékeztem többé. Kérlek könyörülj rajtunk! Tudod Uram, hogy az egyetlen nagy akadály Közted és köztünk a büszke szívünk. Köszönjük, hogy most azt mondtad, hogy a hit legyőzi a büszkeséget.

Úr Jézus add nekünk ezt a győzelmet, a megalázkodás győzelmét, a megsemmisülés győzelmét. Úr Jézus, hadd végezze ezt el bennünk Igéd. Könyörülj rajtunk Urunk, hogy Hozzád jussunk igazán, a kegyelem egy morzsájához. Hogy lehessen újra életünk, és boldog, szabad emberként mehessünk tovább.