A hit győz a halálon

"A felfüggesztett gonosztevők közül pedig az egyik szidalmazta őt, mondván: Ha te vagy a Krisztus, szabadítsd meg magadat, minket is! Felelvén pedig a másik, megdorgálta őt, mondván: Az Istent sem féled-é te? hiszen te ugyanazon ítélet alatt vagy! És mi ugyan méltán; mert a mi cselekedetünknek méltó büntetését vesszük: ez pedig semmi méltatlan dolgot nem cselekedett. És mondta Jézusnak: Uram, emlékezzél meg rólam, mikor eljössz a te országodban! És mondta néki Jézus: Bizony mondom néked: Ma velem leszel a paradicsomban." Lk 23,39-43

Köszönjük Úr Jézus, hogy újra kérhetjük Tőled, hogy könyörülj rajtunk, áldj meg bennünket. Áldd meg a mi testvéreinket, akik már hazamennek a mai napon, akik már egy kicsit az otthoni dolgokra néznek. Kérünk, hogy rajtuk keresztül megáldhasd mindazokat, akik közé mennek. Kérünk a most hangzó Igédért, amit azon keresztül szeretnél elmondani számunkra, hadd érthessük meg, Lelked által. A te neved dicsőségéért kérünk. Ámen.

Végignézhettük, mi mindenen győz a hit. Győz a látni akaráson. A királyi ember nem látott semmit, csak egy szót kapott. A hit győz a csalódáson. A holkóros fiú apja végigmegy az összes csalódáson, - talán Jézus sem tud segíteni. A hit győz a büszkeségen. A kananita asszony egymás után kapta a nemeket, és meg tudott alázkodni. A hit győz a betegségen! A vérfolyásos asszony külsőleg belsőleg meggyógyulhatott, és meghallhatta Jézus szavát: Eredj el, és légy egészséges! Hiszel-e az Úrnak, és az Ô szavának?

Az utolsó amiről beszélünk: A hit győz a halálon. Ez a két ember, a jobb és bal lator, ott vannak a halál küszöbén. Isten Igéje szerint kétféle halál van: a testi és a lelki halál. Mind a két halál előttük van, mert mint latrok függnek ott, és mennek a halál felé.

A Jelenések könyve beszél a második halálról. "Boldog és szent, akinek része van az első feltámadásban: ezeken nincs hatalma a második halálnak; hanem lesznek az Istennek és a Krisztusnak papjai, és uralkodnak Ôvele ezer esztendeig" (Jel 20,6). "A pokol pedig és a halál vettetének a tűznek tavába. Ez a második halál, a tűznek tava. És ha valaki nem találtatott beírva az élet könyvében, a tűznek tavába vetteték" (14-15).

Az első halál a testi halál, ezen mindnyájan keresztülmegyünk. De a második halál a lelki halál, az örök halál. Olvastuk, aki nem találtatott beírva az élet könyvében, a tűznek tavába vettetik. Ez a második halál. Ismeritek azt a mondatot: aki egyszer született, kétszer hal meg. Aki kétszer született egyszer hal meg. Ahogyan van kétszer születés, úgy van második halál: a lelki halál.

Aki egyszer született, nem született újjá. Az kétszer hal meg: testi halállal, és örök halállal. Akinek volt ujjászületése, az csak egyszer hal meg: a testi halállal. Jó volna megnézni: kétszer születtem én? Nem árt nekem a második halál? Egyszer fogok meghalni?


Két lator függ itt a kereszten és mindkettőnek előtte van mind a két halál. János 5,24-25 azt mondja: "Bizony, bizony mondom néktek, hogy aki az én beszédemet hallja, és hisz annak, aki engem elbocsátott, örök élete van; és nem megy a kárhozatra, hanem által ment a halálból az életre. Bizony, bizony mondom néktek, hogy eljő az idő, és az most vagyon, mikor a halottak hallják az Isten Fiának szavát, és akik hallják, élnek." Ezek a halottak a lelki halottak, akik hallják az Isten Fiának szavát. Két verssel később pedig az mondja az Ige: "Ne csodálkozzatok ezen: mert eljő az óra, amelyben mindazok, akik a koporsóban vannak, meghallják az Ô szavát" (Jn 5,28). A koporsóban vannak halottak, de vannak élők, azok, akik lelkileg élők.

Olyan jó, amikor a koporsóban lévő szeretteinkről tudhatjuk, hogy megtalálták Jézust, és életet nyertek. Nem árthat nekik a halál, mert megszabadultak a második haláltól.

Az Ige most arról akar beszélni velünk, hogy ez a két ember a halál előtt van. Ha meghalnak, mind a két halállal meghalnak, csak a második halál az ítélet után lesz végrehajtva.

Engem évtizedeken keresztül mindig bántott: miért van három kereszt a Golgotán? Miért nem egy van? Csak Jézust szeretném látni, az Ô halála fontos nekem, miért kell a másik kettő? Később értettem meg, az egész emberiség benne van a három keresztben. Ezen a földön csak latrok élnek! Tudod-e, hogy te is köztük vagy? Csak gonosztévők! Lehet, most azt mondod: azért az nem vagyok. Bűneim vannak, de lator nem vagyok.

Isten szerint csak gonoszok élnek a földön. A középső kereszt két részre osztja az emberiséget, vagy jobb, vagy bal latorra. Majd megnézzük, mi a különbség a kettő között. E

Egyszer így olvastam: Isten az Ô Fiát odaszögezte örök időkre a keresztre, hogy látni lehessen: van kiút a bűnből! Hogy mindig úgy lássuk Ôt, mint megfeszíttettet. Pál is beszél róla: "Mert nem végeztem, hogy egyébbről tudjak köztetek, csak Jézus Krisztusról, mégpedig mint megfeszítettről" (1Kor 2,2). Ezt a két embert is oda függesztették, hogy örökre lássuk. Ugyanabban a pillanatban láthatod Jézust, és mellette a kétféle embert. Minden alkalommal, amikor a kereszt hirdettetik, láthatjuk őket is.

Melyik vagy a két lator közül? Mert harmadik nincs! Csak latrok vannak, csak gonosztevők. Az a kérdés, melyik kereszten vagy, mi az, amit megérdemeltél? A jobb lator komoly mondanivalója így hangzik: "Ugyanazon ítélet alatt vagy!" Az egész világ ugyanazon ítélet alatt van. Nincs ilyen, hogy erre ilyen, arra olyan ítélet vár. "A bűn zsoldja a halál!" (Róm 6,23). Ezt talán csak nem mernéd mondani, hogy neked nincs is bűnöd. Ha nincs, nem vagy ugyanazon ítélet alatt. De ha van, akkor te ugyanazon ítélet alatt vagy. Mi nagyon egyformák vagyunk. Mi a legsúlyosabb halált érdemeltük, ahogyan az a két lator. Ugyanaz az ítélet várt a jobbra is, ami a balra.

"A felfüggesztett gonosztevők közül pedig az egyik szidalmazta Ôt." Hát hogyan szídalmazta, mikor nem mondott csúnyát, nem átkozódott? Elmondja világosan az Ige: "Ha te vagy a Krisztus, szabadítsd meg magadat, minket is!" Ez szidalmazás? Isten előtt szidalmazás! Ha ott van a "ha" szó, akkor már szidalmazás. Ha megtudod ezt tenni, akkor igazán Úr vagy.

A másik szidalmazás: szabadíts meg minket! Hát ez a kérésed mindig? Ha igazán Jézus vagy, segíts rajtam! Milyen megrázó, ha arra gondolok, lehet minket is így néznek a mennyből, hogy ezek folyton szidalmaznak? Uram, ha tudsz segíteni segíts rajtam! És mondjuk a dolgainkat. A Biblia így mondja: "A felfüggesztett gonosztevők közül pedig az egyik szidalmazta Ôt, mondván: Ha te vagy a Krisztus, szabadítsd meg magadat, minket is!" Ez a különbség a kettő között.

A hitnek fényében ismerjük meg, hogy ez az ember látásban járt, és ezért ő a bal lator, és ezért minden amit mond, szidalmazás lett. Ô látja, hogy Jézus is miben van, de látásban jár. Ez a különbség. Nem az, hogy öltek, csaltak, loptak, paráználkodtak. Nem! A bal lator látásban jár, és elmondja mit lát. Saját kötözöttségét látja, a Krisztus szenvedését látja, és ezért elmondja a maga szidalmazó szavait.

Ugyanebben voltak a farizeusok. Egyszer megértettem, miért ragaszkodtak a főpapok ahhoz, hogy Jézust keresztre feszítsék. Istvánnal nem csináltak ekkora cirkuszt, kivitték, és megkövezték. Erre lehetőségük volt. Miért nem tették ezt Jézussal, ha csak ezt akarták, hogy meghaljon. Hány mártírt megköveztek, miért csinálják ezt Jézussal, miért hurcolják ide-oda? Ez volt az utolsó bizonyság számukra, hogy Jézus nem Isten Fia. Isten nem engedheti meg ezt a rettenetes halált. Ha Isten nem tesz csodát, ha Jézus nem száll le a keresztről, annyit jelent: Isten nem áll mellette.

Azt mondták: ott állunk a kereszt alatt az utolsó pillanatig, ha leszáll, ha Illés eljön, elragadja, akkor tudjuk, hogy Isten Fia. Van egy bizonyítékunk arra, hogy nem Isten Fia.

Rettenetes volt ez a halálnem, nemcsak a kínoknál fogva, hanem mikor levették a keresztről a megfeszítettet, kidobták a Himmon völgyébe, és a kutyák, vagy a ragadozó madarak tépték szét a holttestet.

Amikor Jézus elvégezte a váltsághalált, amikor kimondta, hogy: "Elvégeztetett!" attól kezdve senki nem tehetett vele semmit. Akkor egy királyi temetést kap, annyi kenetet adnak, amennyi egy királynak jár, és egy akkor még nem használt sírba teszik. A csontjait nem szabad megtörni, már minden úgy történik, hogy most már az Isten. Eddig nem volt vele te miattad, meg én miattam. Utána már semmit nem tehetnek vele. Nem tudja a halál fogvatartani, hiába teszi oda a követ a sír szájára, a kő röpül, és Jézus dicsőségesen feltámad. Nincs már senkinek, semminek ereje rajta, amikor a váltsághalál elvégeztetett. Addig az Ô keresztje a te kereszted, halála a te halálod.

Mennyire úgy érezte a bal lator: nem tud megszabadítani, most már biztos, hogy nem. Értjük most már, miért szidalmazta Jézust? Mert látásban élt, hogy Jézus nem Isten Fia, nem Ô a Krisztus! Azt látta, ami a szeme előtt volt, ki is mondta: "Ha te vagy a Krisztus, szabaditsd meg magadat, minket is!" A különbség a kettő között csak a gyalázat, kínhalál, iszonyú szenvedés. Nem, ez nem lehet Isten Fia!

Isten ügye a kereszten gyalázatos véget ért, a Krisztus-per iszonyú ítéletben végződött. Győzött a világ, győzött az ember, győzött a bűn! Ezt látja a bal lator, ezt látja ez a világ, nincs ereje ennek a Jézusnak. Ha volna ereje, most megmutatta volna.

Amíg te látásban jársz, és azt várod, hogy Jézus most mutassa meg erejét, addig te a baloldalon vagy!

Szeretném, ha látnátok a jobb latort, és az óriási különbséget. "Felelvén pedig a másik, megdorgálta őt, mondván: Az Istent sem féled-é te: Hiszen te is ugyanazon ítélet alatt vagy!" Látjátok a megnyílt szemű embert? A hit nyitott szemet jelent. A látásban járó emberek vak emberek! A jobb latornak megnyílt a szeme, és rányílt arra, hogy kicsoda Jézus. Ôk ketten a latrok. "Mi ugyan méltán!"

Nem tudom, hogy kimondtad-e már a magad szenvedéseire, bármire, ami nehéz volt az életedben, önmagadban kimondtad-e konkrétan Isten előtt: én ugyan méltán! Bármi jön rám, bármilyen nehéz, szenvedés, - méltán megérdemeltem. "A mi cselekedetünknek méltó büntetését vesszük." Mennyit lázadtál, mennyit mondtad: ezt érdemeltem én, ezt a nehéz helyzetet, ezeket a rossz gyerekeket?

Egy idős hívő ember elmondta, hogy a Nándor aki a faluban lakik, mindig veszekszik, káromkodik, mindenkit becsap, egy lókupec, akinek mindene csak a pénz, - tessék megmondani, neki minden sikerül, én meg beteg vagyok? Hogyan lehet ez? Neki miért nincs semmi baja? Hitetlenek káromkodnak, gyalázzák Istent, és jól megy nekik minden, - hát akkor milyen ez az Isten? Templombajárok, imádkozom, akaratát keresem, és beteg vagyok. Állandóan bajok vannak a gyerekeimmel, - hát ki érti ezt?

Persze a bal oldalról ezt nem lehet látni, hogy mi ugyan méltán. Eljutottál már oda, hogy ami veled történik, az mind méltán történik? A bűneim következtében sokkal súlyosabb dolgokat érdemelnék. Ami ennél kevesebb, az mind csak kegyelem. A megnyílt szemű ember látja önmagát, és azért látja, mert az Úr Jézust látja. Rögtön utána elmondja a jobb lator: "És mi ugyan méltán, mert a mi cselekedetünknek méltó büntetését vesszük: ez pedig semmi méltatlan dolgot nem cselekedett." Honnan tudja ezt a jobb lator? Nem ismerte Jézust, nem látta az életét. De látta a szenvedését, és látta a halálát. A szenvedés mindig kideríti, hogy ki vagyok. Amikor könnyű időkben élsz, lehet lelkesedésből mondani dolgokat: milyen jó minden, elégedett ember vagyok. Majd akkor mond, amikor nehézségben leszel, mert az a hiteles, amit akkor mondasz.

Ez a megnyílt szemű ember, aki látott, azt mondta: ha valaki így tud szenvedni, ha valaki a legnagyobb kínok közepette azt mondta: "Atyám bocsáss meg nekik", ha valaki szeretni tudja azokat, akik megfeszítik, - abban az emberben nincs bűn. A présben minden kijön, ami bennünk van. És Istennek ilyen prései vannak. Észrevetted már a magad életén, amikor kihoz belőled mindent? Mit csinálsz te a présben, hogy viselkedsz, dicséred az Urat? Hiszel Benne? Jézus hitének a próbája a kereszt. Amikor a legnagyobb nehezeket rád ereszti, akkor is bizalommal nézel a szemébe, és azt mondod: jól van Uram? Mit teszel majd a présben testvér? Isten húzhat még egyet a présen, és akkor? -

A jobb lator nyitottszemű ember volt, és látta Jézust szenvedni. Látod ezért mondja az Ige az Övéivel kapcsolatban: "Figyelmezvén az ő éltük végére, kövessétek hitüket" (Zsid 13,7/b). Ne azt nézzétek, amikor fiatalok, erősek voltak, amikor nem volt semmi bajuk. Akkor mindenkinek vannak nagy szavai. Figyeljétek az életük végét!

A jobb lator látta Jézus életének végét. Látta kimondhatatlan kínok közepette, amikor mindenki ákozódott, akiket keresztre feszítettek. A Golgota mindig hangos volt az átkozódástól, így olvastam valahol. És látott valakit a jobb lator, aki áldott, aki imádkozott, aki másokra gondolt, aki csak egyre nem gondolt: önmagára! Vajon láttad-e Ôt valaha?

Ha megnyílik a szemed Jézus számára, rögtön látod magadat. Látom hogyan viselkedem, mit jajgatok, panaszkodok ebben a kicsi présben, amiben már benne vagyok. Ahhoz képest amiben Jézus volt, semmi az egész. Belőled talán már kijött sok-sok minden, talán szidalmazás. Uram, ha igazán Te vagy a Krisztus, ha igazán Megváltó vagy, segíts.

Hogy viselkedsz, és hogyan fogsz viselkedni azokban a nehezekben, amik még előtted vannak? Olyan kedves volt egy hívő testvérem, nem olyan régen mondta: csak azért imádkozom, hogy gyalázatot ne hozzak az Úr nevére, bármi következik rám. Nem az az érdekes, rám mi következik, Istenem attól őrízz meg, hogy gyalázatot ne hozzak nevedre.

A nyitott szemű ember látta Jézust a présben, és látta azt, ami kijött belőle. Csak szeretet, csak másokra gondolás. Lehet életében soha nem látta Jézust, de itt világosan kimondta: "Pedig semmi méltatlan dolgot nem cselekedett." Ha most nem teszi, akkor soha azelőtt! Mert most minden kijön, ami benne volt.

Látta hogyan szenvedett, hogyan halt meg, és ebből tudja, hogy hogyan élt. Halálod a pecsét az életedre! A szenvedésed, az utolsó időd!

Szeretném, ha ettől a testvértől mindnyájan megtanulnánk ezt az imádságot: Uram, sokszor bizonyságot tettem Rólad, segíts, hogy szenvedés közben, halálommal meg ne gyalázzalak, nehogy megsemmisítsem az egészet.

Nézzük tovább a jobb latort, hogy mennyire hitben látott mindent. Látta a múltat, ahogy Jézust látta, látta, milyen lehetett az élete ennek az embernek, akiből most semmi bűn nem jön ki. A következő, amit hitben látott, mert ugye a múltját is csak hitben láthatta, - látta a jövőt is. "Uram, emlékezzél meg rólam, mikor eljössz a Te országodban!"

Az az ember, aki hitben jár és nem látásban, látja Isten országát, ahová megyünk. Azt kérdezem most: mennyit foglalkozol azzal a csodálatos országgal, ahol sem könny, sem fájdalom, sem sírás nem lesz, ahol mindenkor Vele leszünk. Tudod-e, hogy Jézus eljön? Milyen komoly bizonyságtétel ez: "Emlékezzél meg rólam, mikor eljössz!" Tudod-e, hogy Jézus eljön, hogy visszajön? Készülsz-e rá, várod-e?

Ez az ember, aki talán most látta életében először Jézust, hitben látta, hogy van országa. Látta a múltat, látta a jövőt, és ezért tudta felhasználni a jelent. Úgy félek, hogy nekünk mindenünk van, csak jelenünk nincs. Gondolataink sokszor a múltban járnak, hogyan is volt? Talán sokszor a jövőben, hogy vajon mi lesz? Közben az ördög ellopja a jelenemet!

Valaki elmondta: mióta Jézust megismertem, azóta van számomra ma. Addig mindig azon gondolkoztam: mi volt, vagy mi lesz. Nem is egy nap, egy pillanat a ma. Mi nagyon sokszor elveszítettük a döntő pillanatait az életünknek. Ez a lator most van abban a pillanatban, hogy felhasználja a jelent. "Uram, emlékezzél meg rólam, mikor eljössz a Te országodban." Miután megragadja a jelent, alárendeli magát ennek a Jézusnak. Kimondja azt a szót, hogy "Uram!" Ha neked igazán nem urad Jézus, ne mond ki ezt a szót. Ne hazudj, ha nem keresed, nem követed akaratát. Malakiás könyvében azt mondja az Ige: "Ha én atya vagyok: hol az én tisztességem? És ha én úr vagyok, hol az én félelmem?" (Mal 1,6). Ne mond, hogy Uram, ha nem engedelmeskedsz életed minden területén.

Ez a jobb lator imádkozik. Nem azt mondja: Uram add, hogy keveset szenvedjek. Uram add, hogy hamar vége legyen ennek a kínlódásnak. Mennyi ilyet kértél már. Nekünk százezer kérésünk van. Ez az ember egyet kér, és ezzel bizonyságot tesz hitéről. Azt mondottuk, a bizalom az alkalmazott hit. Rábízza magát az Úrra. Emlékezzél meg rólam úgy, ahogyan Te gondolod, vagy akarod, ahogy szerinted a legjobb. Emlékezzél meg rólam, Te tudod, mire van szükségem, kevés szenvedésre, rövid halálra, - én csak egyet kérek, emlékezzél meg rólam. Add nekem azt, amit Te látsz jónak, én Rád bízom magamat. Megtetted te már ezt valaaha, te, aki évtizedes hívőnek mondod magadat?

Ennek a latornak megnyílt a szeme, hitet nyert, és ezt így gyakorolja, hogy életveszélyesen rábízza magát az Úrra. Legyen ahogyan Te akarod. Ugyanazt teszi, amit pár verssel később Jézus így mond: "Atyám, a Te kezeidbe teszem le az én lelkemet." Ô pedig a Jézus kezébe tette le életét.

Eljutottál-e már oda: Uram, nincs kérésem, mert én a Te kezedbe teszem le a jövőmet, gyerekeimet, életemet, halálomat. Olyan egyszerűen mondja ez a lator: "Uram, emlékezzél meg rólam." Hadd mondjam szemedbe, most az utolsó reggelen: Testvér, te nem hiszel! Ha hinnél, egészen más volna az életed! Kérd az Urat, nyissa meg hited szemeit, hogy lássad Ôt.

Jézus válasza a jobb lator hitére így hangzik: "Bizony mondom néked: Ma velem leszel a paradicsomban!" Ha minden dologgal kapcsolatban Rá mered magad bízni, számodra is lesz Jézusnak válasza nem majd egyszer, - még ma. Istennek egyetlen ideje van, - nem a jövő, - a ma!

Ma az úrasztalához készülünk. Élhetsz a testével, vérével, - Vele. Akarsz-e Vele olyan közösségre jutni, amilyen talán eddig sosem volt az életedben? Igéred-e, fogadod-e, hogy ezentúl Néki élsz?

Látod, egy lator méltó arra, hogy Vele együtt lépje át a mennyország küszöbét. Ha megláttad magadat ezen a héten olyannak, amilyen Isten szemében vagy, akkor lettél méltóvá arra, hogy még ma Vele lehess a paradicsomban.

Imádkozzunk! Uram bocsásd meg minden gyalázásomat, minden káromlásomat, amikor megkérdőjeleztem szeretetedet, azt, hogy el is végzed, amit elkezdtél bennem. Amikor úgy éreztem, hogy elfeledkeztél rólam, hogy nem hallod, amit kérek. Bocsásd meg, hogy annyit gyaláztalak, amikor nem láttam jónak, helyesnek a történéseket, amiket tettél a magam, és mások életében. Bocsásd meg, hogy annyi szidalmazás hangzott el a számból. Úgy szeretnélek ezentúl mindig dicsőíteni Téged.

Uram arra szeretnélek kérni, hogy bármi az, ami még előttem áll, légy segítségül, hogy minden a Te dicsőségedre mehessen végbe. Kérlek könyörülj rajtam, hogy mindenki aki lát, figyelhesse életem végét, és dicsőíthessen Téged. Ámen.