"És volt Kapernaumban egy királyi ember, akinek a fia beteg volt. Mikor ez meghallotta, hogy Jézus Judeából Galileába érkezett, hozzá ment és kérte Ôt, hogy menjen el és gyógyítsa meg az ő fiát; mert halálán van.

Mondta azért néki Jézus: Ha jeleket és csodákat nem láttok, nem hisztek. Mondta néki a királyi ember: Uram jőjj, mielőtt a gyermekem meghal. Mondta néki Jézus: Menj el, a te fiad él. És hitt az ember a szónak, amit Jézus mondott neki, és elment.

Amint pedig már megy, elébe jöttek az ő szolgái, és hírt hoztak néki, mondván: A te fiad él. Megtudakozta azért tőlük az órát, amelyben megkönnyebbedett; és mondták néki: Tegnap hét órakor hagyta el őt a láz; Megértette azért az atya, hogy abban az órában, amelyben azt mondotta neki Jézus, hogy: a te fiad él. És hitt Ô és az ő egész háza népe. Ezt ismét második jel gyanánt tette Jézus, mikor Judeából Galileába ment." Jn 4,46/b-54

Uram, hadd legyünk itt úgy együtt, hogy várjuk az áldást. Adj nekünk hitet ahhoz, hogy tudsz áldást adni. Kérünk, hogy erősítsd bennünk a vágyat a Veled való kapcsolat után, az egyetlen áldás után. Köszönjük, hogy segítségül hívhatunk Téged. Kérünk, hogy az egész napon Te cselekedj bennünk és vidd véghez mindazt a jót, amiért idehoztál. Ámen.

Ezen a héten arról szól az Ige: mi fölött kell, hogy bennünk a hit győzzön. A mai napon arról lesz szó, hogy: a hit győz a látni akaráson.

Amit olvastunk így hangzik, hogy egy királyi ember meghallotta, hogy Jézus Galileába érkezett. Talán te is hallottad otthon, hogy Jézus itt van. Mert ez az ember akkor indult el Galileába. Vajon a szívedben meghallottad-e, hogy azért kell idejönni, mert Jézus itt van? Mi vonzott téged ide olyan messziről?

Ma reggel megnéztem a térképen, milyen messze van az a hely Kánától. Harminc kilóméterre van. Van aki sokkal messzebbről hallotta meg és jött el. Persze ti nem gyalog jöttetek, de akkor az ember gyalog ment Jézushoz. És nem volt könnyu az utat megtenni. De ez az ember hallotta, hogy Jézus ott van, és megtette az utat. Ti vonaton, vagy autón jöttetek, mégis hosszú volt az út. Sokan amikor az ország másik feléből jönnek, azt mondják: megtettem ezt a hosszú utat.

Ennek az embernek elég volt az, hogy hallotta, Jézus ott van, és megtette ezt a hosszú utat. Sokszor talán a templomig, vagy a bibliaórára sem tudsz elmenni, mert nem hallod, hogy Jézus ott van. Hiszem, hogy ide mindenki azért jön, mert remélte, hogy itt találkozhat Jézussal.

Ez a királyi ember egy nehéz problémával ment Jézushoz. Arra kérte Jézust, menjen el vele, és gyógyítsa meg fiát, aki halálán van. Ezért tette meg azt a harminc kilómétert gyalog, mert egy súlyos problémája volt, ami gyötörte. Fia halálosan beteg volt.

Sokszor az Úr azért ad problémát az életünkbe, hogy Hozzá menjünk, és ne legyen más utunk.

Milyen problémával jöttél? Ezt az embert biztosan az foglalkoztatta egész úton, hogy a fia meggyógyuljon. Állapítsd most meg, mi az, amivel tele vagyok? Talán valaki beteg, lelkileg, vagy testileg. Tudjuk, hogy nemcsak testi betegség van. A kananita asszony Jézushoz ment, mert leánya az Ördögtől gonoszul gyötörtetett. A te családodban milyen baj van, testi, vagy lelki? Jó volna gondolni arra a nehézségre amit nem tudtunk otthonhagyni, mert jött velünk. Ez az apa otthon hagyta a fiát, mégis egész úton vele volt tele a gondolatvilága.

Te kihez jöttél? Igazán Jézushoz, vagy csak egy helyhez, vagy emberekhez? Ez az ember Jézushoz ment, nem a tanítványokhoz. Emlékezzünk arra az apára, aki a tanítványokhoz vitte fiát, és nem tudták meggyógyítani. Tudod-e, hogy kihez jöttél? Ez az ember Jézushoz ment, és Ôt kérte.

Tudsz-e te imádkozni? Mert ez az ember kérte Jézust. Nagyon sokszor odaállok az Úr elé, de úgy elborítanak a problémák, hogy majdnem nem tudom elmondani az Úrnak. Te tudsz imádkozni? Tudod kérni az Urat úgy igazán? Úgy gondolom, nagyon sokszor azért nem tudsz imádkozni, mert Jézus nem személy számodra, elveszíted Ôt, és nem Hozzá beszélsz. A levegőbe beszélsz, és nem egy személyhez. Ha ezt ma megérted, megújul az imaéleted.

Nagyon sok ember a levegőbe beszél, megszokott mondatokat ismételget, és oda sem figyel, és azt mondja, hogy imádkozott. Nem imádkoztál, és nem Jézussal beszéltél! Nem olyan számodra, mint aki ott van, és hallja amit mondasz és tud cselekedni. Akkor vettem észre, mikor egy problémám volt, és azt mondtam: elmondom valakinek. Előtte imádkoztam. Akkor vettem észre: te valakinek akarod elmondani? Hát nem mondtad el Istennek? Neked egy ember nagyobb valóság, mint Jézus Krisztus? Hát Jézus miért nem valaki? Sokszor embereket keresünk, hogy elmondjunk valamit. Minek mondanád annak, aki segíteni sem tud? Jézus hatalmas erős, mindent megtehet, és szeret. Mi azért nem imádkozunk, mert nekünk nem Valaki Jézus, és nem hisszük, hogy akar és tud segíteni. Így igazán kár elmondani.

Valakitől azt kérdezi Jézus: hiszed-é te, hogy ezt megcselekdhetem? Ha elmondod kérésed, hiszed, hogy megcselekedheti? Nagyon sokszor elveszítjük hitünket, és üres szavak maradnak, nem valakivel beszélsz, nem azzal, Aki tud segíteni, akinek szíve van számodra. Magát az Urat veszítettük el, a Benne való hitünket, és azért fáradtak és semmisek imádságaink. Jó volna, ha kéréseink újra kérések lennének azzal a bizonyossággal és hittel, hogy hallja, és ha jó az, amit kérek, megcselekszi az Úr. Hiszel-e a szeretetében?! Nemcsak az erejében, hatalmában, hanem a szeretetében?

Talán értitek most már, miért ez a heti Igénk: "Az a győzedelem, amely legyőzte a világot, a mi hitünk" (1Jn 5,4). Valahol itt van betegségünk alapja. Lehet, hogy magad vagy beteg. Lehet hogy nem is testileg, sokkal mélyebben van a baj.

Ennek a királyi embernek volt hite. Jézust kérte, jöjjön el,és gyógyítsa meg fiát, mert halálán van. Ezt az embert az a hit vitte, hogy Jézus a halál küszöbén is tud segíteni, és ott merte hagyni fiát, hogy Jézushoz menjen. És kap egy huvös mondatot Jézustól: "Ha jeleket és csodákat nem láttok nem hisztek." Nem azt mondja Jézus: szegény királyi ember, ezt a nagy utat megtetted. Semmi simogatás, semmi kedvesség.

Az Úr Jézus valamit tisztázni akar ezzel az emberrel: hinni akarsz, vagy látni? Ez kettő! Ha nem látok nem hiszek. Testvér, te hinni akarsz, vagy látni?

Egyszer arról beszéltünk, hogy nem a hit és a tudás állnak egymással szemben. "Hitben járunk, nem látásban". Nem azt mondja az Ige, hogy tudásban. Ezt kérdezi az Úr Jézus az embertől: te hinni akarsz, vagy látni akarsz? Ha nem láttok nem hisztek. Te akkor hiszel majd, ha látod? Akkor már nem lehet hinni! Ez a komoly mondat hangzik el.

Figyeljétek meg, mennyire érdekes, amit erre mond ez a királyi ember. Egyszeruen nem érdekli ez a kérdés, azt mondja: "Uram jőjj, mielőtt a gyermekem meghal." Ne tárgyaljunk most, ez az ügy surgős! Meghal a gyermekem!

Milyen nagy különbség van az Úr között és mi közöttünk. Az Úr az időtlen időkben él, az örökké valóságban. Nála semmi sem surgős. Nekünk pedig sietni kell, valamit mindig tenni kell. Ha végignézed a Bibliát, rájössz: Jézus soha nem sietett. A másik apa sietette, mikor Jézus a vérfolyásos aszonnyal találkozott, annak már meghalt a lánya. Ô nem tudta mondani: jőjj, mielőtt meghal a lányom. Jöttek a hírrel: ne fáraszd a Mestert, a leány meghalt. Mintha elmulasztott volna Jézus valamit. Jézus ráér útközben meggyógyítani a vérfolyásos asszonyt. Jézusnak mindig volt ideje.

Az örökkévalóságban élő ember nem siet, tudja, hogy mindennek rendelt ideje van.

Úgy szeretem Jézusban ezt a mérhetetlen csendet és nyugalmat, ezt a felboríthatatlan nyugalmat. Mindenki izgatott körülötte, mindenki kapkod, egyetlen valaki nyugodt. Most is úgy van itt ebben a nagy nyugalomban, hogy ráér tisztázni ezzel az emberrel a lelke dolgát: hinni akarsz, vagy látni? Jézus azt mondja: sokkal fontosabb dolgok vannak itt, mint amiért most te futsz. Mikor azt mondja a királyi ember: jőjj, mielőtt a gyeremekem meghal, akkor Jézus megint valami más dolgot mond. "Menj el, a te fiad él." Az egész történetnek a lélegzetelállító pillanata: "menj el, a te fiad él."

Most kérdéses, el tud-e menni úgy, hogy Jézus nem megy el vele. El tud-e menni anélkül, hogy a kezében lenne valami. El tud-e menni csak úgy, hogy hisz annak, amit Jézus mond. A te életednek, a hitéletednek a döntő pillanata is ez lesz. Lehet semmit nem érzel, semmi nem változott, csak Jézus mond valamit. Nem ad ennek az embernek semmit, csak egy szót: a te fiad él. Egy mondatot, egy ígéretet, semmi többet. Testvér több nincs! Ami ezen felül van, az a gonosztól van. Jézus az Ô szavát adja. Ne kapkodj össze-vissza, és ne kérj jeleket! Ne keresd azt, hogy valamit látnom kell, éreznem kell, tapintanom kell.

Jézus egy szót mond neki, és itt a döntő pillanat: "És hitt az ember a szónak, amit Jézus mondott néki, és elment." Több nincs ezen a földön! Ha nem hiszel a szónak, veled nem történik semmi. Isten hatalma, ereje, szeretete benne van az Igében. Amit Ô ad az az Ige.

"Hitt az ember a szónak." Lehet, hogy sem jelet, sem csodát nem látsz, de az Úr, aki itt van, szól. Testvér miért jöttél? Talán nagy problémákkal, nehezekkel, bajokkal, - miért jöttél? Elég-e neked: "Csak szólj egy szót, és meggyógyul az én szolgám" (Mt 8,8). Figyelsz-e majd teljes lélegzet visszafojtva, hogy mit mond Jézus neked? Mert ezt az egy mondatot, - hogy a te fiad él, - ennek az egy embernek mondta. Hozzá még azt mondta: hogy menj el. Ez neked elég, többet nem kapsz.

Hányszor van, hogy az Úr mond egy szót, és te tovább mondod: Uram mutass már valamit, tegyél már valamit. Nincs több, menj el! Úgy szeretem ezt az embert, - azt mondja az Ige: "És hitt az ember a szónak, amit Jézus mondot néki, és elment." Nem borult le Jézus előtt, nem mond semmit, azt tette, amit az Úr mondott, és elment ezzel a szóval, amit Jézustól kapott. És tudjuk, hogy a fia meggyógyult abban az órában.

Vajon megtörténik-e veled ez a nagy csoda, hogy Isten szól hozzád egyetlen szót, amit neked mond, ami az Ô szajából származik? Milyen jó volna, ha ezt lesnéd, várnád, és elmennél majd ezzel a szóval: a te fiad él.

Ez a döntő kérdés: látni akarsz, vagy hinni? Ez az ember megválaszolta a kérdést, hitt, és elment. "Hitt az ember a szónak, és elment." Jézusnak hitt, amikor a szónak hitt. "Amint pedig már ment, elébe jöttek az ő szolgái, és hírt hoztak néki, mondván, hogy: a te fiad él." Megint csak harminc kilóméter - hitben. El tudod-e képzelni, hogy mi minden ébredhetett a szívében. Megismered-e a magad szívét? Nagyon sokszor felébred benned az örömteli hit, aztán újra jön a gondolat: és ha mégsem? És ha hiába voltam, és nem történt semmi? Hogy súghatta a Sátán a fülébe, és ha mégis jelt kellett volna kérni? És ha hiába voltam?

Vajon nem ébredt-e fel benned is, hogy hiába jöttem ide, nem történik itt velem semmi. Az is olyan érdekes, hogy a fiú másnap hét órakor gyógyult meg, és az apa a következő napon tudta meg. Ahogy ment az úton visszafele, biztos tele volt a szíve örömmel és izgalommal, de biztos megkérdőjelezte a Sátán a szívében, hogy valóban igaz lehet? Honnan tudom, hogy ez megtörténhetett? Onnan, hogy eléje jöttek szolgái. Addig jöttek eléje, amíg tartott a hite. Értitek, hogy szeret Isten? Pontosan tudta, meddig tart az útravaló. Nyilván Ô rendezte igy, hogy otthonról a szolgák eléje mentek. "Elém jön az én kegyelmes Istenem."

Átélted már, hogy eléd jött? Ô az, aki látja, hogy a kételkedés már a torkomig ér, és egyszer csak jönnek a szolgák. Isten szolgái jönnek eléd! Lehet, hogy ez a hét is csak annyit jelent: eléd jönnek Isten szolgái. Az Úr látta már, hogy a végén jársz, nem tudod így folytatni a hívő életet. Lehet, hogy mély, nagy kételkedések mozogtak benned, és akkor eléd jön a kegyelmes Istened.

Megkérdezte az apa, hogy hány órakor gyógyult meg, hisz nem biztos hogy akkor, amikor Jézus mondta. Hát mégis kell egy kicsi jel? Hány órakor, mikor történt? Isten ezt is megadja. "Megtudakozta azért tőlük az órát, amelyben megkönnyebbedett; és mondták néki: Tegnap hét órakor hagyta el őt a láz. Megértette azért az atya, hogy abban az órában, amelyben azt mondta néki Jézus: a te fiad él. És hitt ő, és az ő egész házanépe." Milyen egyszeru ez: és az egész háza népe. Hol a házam népe? Lehet, hogy nem igazán hittem? Vigyázz, el ne veszítsd útközben a hited, attól a parctől kezdve, hogy megnyerted, amíg be nem teljesedik. Mindig van harminc kilóméter a kettő között, amit hitben kell megtenni.

Lehet úgy halsz meg, hogy nem látod a házad népe megtérését, és mégis igaz. A mennyben majd látod. A földi út a hit útja, hitben járunk, nem látásban. De egy perc alatt átállsz majd a látásba, és akkor azt látod: minden akkor történt mikor hittem! Akkor cselekedett az Úr!

Ez a győzelem, amelyik legyőzi a világot, a hitedet támadó világot, a rengeteg kérdőjelet, az a hit győzi le, amit az Úr ad a szívedbe. Az Úr idehozott, és talán itt akar eléd jönni. Valami olyat akar mondani, amivel megerősít a hátralevő utadban. Isten tudja, mit akar benned munkálni ezen a héten. Ha győzelmes életet akarsz élni, hitben várd Ôt, ne látásban. Az a hit győzi le a világot, bunt és ördögöt, amit az Úr ajándékoz neked. Vajon megtanulsz-e ezen a héten igazán kérni, és megtanulsz-e hinni.

Imádkozzunk! Urunk, egyedül Te ismered életünk nagy csődjeit, és mostani állapotunkat. Lehet, hogy már hitünknek a határára értünk. Egy lépés, és lebukunk a mélybe. Köszönjük, hogy ezen a héten szólni akarsz hozzánk. Köszönjük, hogy áldást akarsz adni. Köszönjük, hogy ennek minden feltételét elmondod nekünk. Könyörülj rajtunk, hogy tudjunk engedni mindenben. Ámen.