A hitből kimondott „mégis"

De én mindenkor veled vagyok.

(Zsoltár 73, 23)

Sok mindent nehéz összeegyeztetni Isten szeretetével.Itt lesz nyilvánvalóvá, hogy kiben mi lakik.Egy orvosnak meghalt a felesége és két kiskorúgyermeket hagyott hátra. „Mindeddig bizonytalan voltambenne, hogy van-e Isten, de most már biztosan tudom, hogynincs. Ha volna, nem követne el ilyen kegyetlenséget"- mondta. - Egy asszony hírt kapott, hogy a férjeeltűnt. Évek múltak és nem hallottróla semmit. Elhatározta: „Addig nem megyektemplomba, míg a férjem haza nem jön."A háború borzalmait átélő emberekközül sokan eldobták hitüket. Ha volna Isten,nem tűrné az ilyet" - mondják. Ilyenkorderül ki, hogy nem is volt Istennel semmi kapcsolatuk azelőttsem. Alapjában véve idegenül és bizalmatlanulálltak vele szemben. Csak magukra gondoltak és azthitték, Isten azért van, hogy kívánságaikatteljesítse és elképzelt boldogságukatmegadja. Az ilyen ember elfelejti, hogy a teremtménynekelkötelezettségei vannak Teremtőjévélszemben. Az a véleménye, hogy Isten kötelesszámára megnyugtató körülményeketteremteni.

Isten hívő gyermekei azonban nem vesztik el bizalmukatakkor sem, ha várakozásuk és kívánságukellenére történnek is a dolgok. Nem hagyjákabba a neki való szolgálatukat, mégha látszólagkeményen és kegyetlenül bánik is velük.Isten szeretetét a lelkük megmentésébentapasztalták meg. Isten Jézusban nekik adta a szívétés ők is odaadták a magukét. Úgynéznek reá, mint gyermek az atyjára. Tudják,hogy Isten a javukat akarja, mégha nem is értikŐt meg mindjárt. Nem állnak igényekkelIsten elé. Tudják, hogy csak irgalmábóltartja meg őket és hogy a súlyos dolgokatis megérdemelten kapják. Felülről nyernekvilágosságot és bepillantanak Isten szereteténekszentségébe. Ezért tudják, hogy anehéz utak hasznos és üdvös megalázásukatés nevelésüket szolgálják. Ésha életük sötét óráibantalán kétségek támadnak is bennük,mint Aszáfban, a 73. zsoltár írójában,mégsem szakadnak el Istentől, hiszen nélkülenem élhetnének. Ellenkezőleg: a sötétbenmég szorosabban fogódznak bele. Szorongókételyeiket a hit „mégis" szavávalgyőzik le. Belső nyomorúságaikkalaz imádság szentélyébe mennek ésezt mondják az Úrnak: De én mégis,mindenkor veled maradok!

Carl Eichhorn "Isten muhelyében" c. könyvéből