2,ÉN BARÁTH ERIKA;  -Pécs 1947-  Kerekes Józsefné-   -kiemelés 2019.01.09.-

A családba mint :-feleség-anya-menny,és szüleimnek gyermek-majd nagymama –anyós .Ez mind egy személyben bennem egyesültt,”vagy nem”.Mert egyedül is lehet teljes életet élni,én ebben hiszek,de nagyon nehéz !Az embernek saját magáról irni nem egyszerü,magunkat vissza nézni kritizálni a hibáinkat megtalálni,és belátni.Elgondolkodni azon hogy születésemtől mivé nőtem fel mert ez számit.Ma már teljesen más felfogással értelmezem a múltamat,jelenemet,de a nemes célt amit evvel az irásommal a családomból utánam következő generációknak mondanivalóként szánok ,mertha csak egy vagy két embernek tudok megszivlelendő tanácsot adni akkor már megérte.Mi emberek kutatunk külömböző dolgokat,a világot,a tengert,a bólygót,az embereket,szerelmet,kapcsolatokat,de jó lenne ha magunkat kutatnánk és “hinnénk magunkban”.Bár figyelj arra kinek hiszel és kinek nem!Engem igazából nem érdekel a világ véleménye,csak az,hogy a családom megbecsüljön,mert már gyülöltem magamat a felhalmozott rossz döntéseim következményeitől ! Szóval ennek a kutatásnak teszem most ki magamat nektek akik elolvassátok.Mert a jó és rossz dolgok,együtt határozzák meg “kilétünket”!!! Ugyanis az igazság az ,hogy mondani valóm,kérdések azok vannak,de aki meghallgassa vagy válaszoljon az nincs.ezért amit mondani szeretnék papira vetem,ki irom magamból ami  ki-kivánkozik.Megszületésemet előre  megtervezték,mer apukám édesannya nem akarta hogy fia anyámat elvegye feleségül-akkor 14 éves múltt- Tehát  bebizonyitották,hogy nekik lett igazuk.Igy  lettem előre gyártott “panel kislány”-1947- Ez sajnos nálam már korán kiskoromba lecsapodott.Egyik szülötől a másik szülöhöz,majd  a mamánál helyeztek el.Aki végül is szeretett a maga módján,de a pénzt is, mert csak azért vigyázott rám.Ha anyám véletlenül nem tudott egyszer fizetni  oda ültetett a kapuhoz.Nekem azt mondta most megijesztjük anyukát és kapunk pénzt.Nahát erről a mostani meglátásom;milyen szeretet lehet az ilyen szeretet egy mamától?Ha feltételhez kötjük szeretetünket.Csak akkor szeretlek ha..,nem szeretlek mert…, és még sorolhatnám.Ez a fajta szeretet nálam szóba sem jöhet,mertha bármelyik gyerekem pupos,béna vagy rossz lenne, akkor is az én gyerekem,legfeljebb máskép bánnák velük. - Ezért tanulj meg szeretni,és szerethető lenni,minden feltétel nélkül...!!! -  Nagyon rosszúl kezdett mondat  -szeretlek ha -  Ezt ne tedd. A nagy ájlávjú nem tartott sokáig-1953-ba már el is váltak.1955.-be már létre jött a második házasság,Ahol nevelő apám egyidös volt anyámmal-1931-,igy én és mindketöjük között 15 és fél év volt.Született két féltestvérem igy a szélsőséges évszámok csak nőtek.Én és öcsém 10 év;hugom és én17 év.külömbséggel voltunk testvérek.Édesapámnál-1925- úgyszint új házásságba a felesége tőlem 10 évvel volt idösebb,őt  iskolából vették ki,hogy férhez mehessen.Onnét is két fiú feltestvérem született.akikkel a kapcsolatom úgymond "semilyennek mondható volt.Mert ahogy meghalt édesapánk,teljesen megszünt a kapcsolatunk.Ilonka néni nem akarta,hogy találkozzunk.  Egyszer mikor ott voltam,és kértem zsiros kenyeret,amire a válasza,mennyek haza enni. bár azért adott. Ez akkor nagyon rosszul esett. Mostani eszemmel,ez anyám felé szóló féltékenység véget nem kedvelt engem Ennyit a tény számokról és történésekről. Tehát ott álltam elváltt szülökkel,négy féltestvérrel mint közös elsőszülött gyerek.Hamar befészkelte magát az ellenségeskedés,irigykedés ,gyerekek közti külömbség tétel.Ezért én úgy érzem,hogy személyem mindig hátérbe szorultt.Úgyanugy mint szülő-gyermek,vagy testvér-testvér közt.Szeretetbe és elfogadotságban is,igy rám jutott a családba az a jelző –Én voltam a ‘’fekete bárány’’ Anyukám saját maga is még fiatal volt,hogy hármunkkal megbirkózzon.Én mint legidösebb közel tiz éven át hol az egyikre hol a másikra,vigyáztam,cipeltem ovi vagy bölcsibe.Talán ezért is volt,hogy rám nem igazán testvérként tekintettek.A hugomról mikor mentem érte a bölcsibe sokan azt feltételezték,hogy a saját gyermekem, de édesanyámról pedig azt mondták mintha a nővérem lenne.Az ilyen fajta megjegyzések hol jó, hol negativ érzéseket hoztak elő.Én nagyon szerettem és szeretem most is a gyerekeket,de a saját gyerekkorom kimaradt.A szeretet nálam valahogy mindig és mindenfelöl hiányzott,talán ezért mondják ma is rólam,hogy túl anyáskodó,gondoskodó,túl aggodó,már-már terhes ez a viselkedés a gyerekeim szemével.Édesapám “Baráth György”Egy nagyon jóképű férfi volt.Szakmáját tekintve buszsoför.Még emlékszem annak idején a Kosuth-térről indultak és úgy hivták “nájlon buszok”.Sok dolga volt külömböző hölgyekkel,tipikus nőcsábász hirében is állt,volt is elég galibája ebből.Ilonka néni a felesége nem egyszer rendezett a csajokkal utcai balhékat.Egyszer egyiket esernyőjével verte és kergette az utcán.Édesapámat is nagyon szerettem,de vele is történt ugymond nem normális helyzet,pedig már igencsak férjnél voltam.Nagydeindolból a Kállai-térre költöztünk,de a szőllőnk még megmaradt.Egy nap be állitott apám, egy nálamnál is fiatalabb hölgyel és kérte,hogy adjam neki a Deindoli kulcsot pár órára.Egyszerüen nem is tudtam mit kellene ilyenkor mondanom.Végül is neki adtam,Mikor vissza jöttek ,apám elment valamiért a boltba ,és én megkérdeztem a lányt,mit akar apámtól?Válasza;semmit,de nagyon szeretni való az apukád.Többet hozzám szerencsére nem is jött apám ilyen kéréssel.Majd 1995-ben a Komlói kórházba öngyilkos lett,felakasztotta magát a VC-be.Megtudta,hogy gyomor és bél rákja volt,és ezt ő nem tudta feldolgozni, ahoz ő túl hiú volt.Nevelő apámról az első ami eszembe jutott az az hogy;bár szeretett,tőle azért rossz emlékeim is vannak annak ellenére,hogy semi durva dolog szerencsére nem történt.Én a korosztályomhoz képest erős fejlett lány voltam.Voltt egy ideig nála mikor  én kb;13-14-éves lehettem,nem tudott úgy elmenni mellettem,hogy megne simogatott volna,vagy belém ne csipettvolna,megfogdosott,ezért ha tudtam kerültem a vele való talákozást,de egyszer anyám is otthon volt és észre vette.Majd elég nagy viszhangot adtak egymásfelé,majd egy idő után abba maradt belátta,hogy ez nem jó út és nem is vezethet sehova.Nálam elég sokáig tartott mire vissza nyerte bizalmamat és nem kellett tőle félnem.Ezért is gondoltam a mielöbbi férhezmenésre,hogy elkerüljek abból a” csaladból” ahol nem mint gyereknek éreztem magam, inkább bébiszitternek,és mégcsak szeretet sem jött még anyámtól sem.Nem véletlen keresem még mai napig a helyem ahol talán még szereni is tudnának.Két házasságom sem hozta el nekem az igazi megnyugvást,hiába mondom magam családcentrikusnak,ha aki felé irányitom nem ugy fogadja.Igy a “kivetettség”,hatalma alá vett nagyon hamar.Én már megkérdeztem magamtól;-Vissza tudok-e emlékézni,mikor volt könnyű az élet???És rájöttem nemigazán tudtam ilyen idöszakot elövenni.Mert van olyan amit mi teremtünk magunknak és van amit kapunk. Ilyen például a “család”De sokan nem veszik figyelembe,hogy a család,a rokonság nem választás kérdése!Amit választhat bárki az az esküvő előtti férj vagy feleség,csak egy jó döntést igényel.Az idő =keret. Keretbe lehet tenni;gyerekkort,iskolás,tinedzser,kort,stb.Igy én is ugy látom fiaimat,megszültem,kicsit neveltem kisebb nagyobb sikerrel.Adtam  a tanároknak,katonaságnak,nőknek egy embert,majd maguktól távoztak a saját életük épitéséhez.Hogy ezután mennyire fontos nekik az a család ahova születtek személyenként változó.mert sosem szabad elfelejteni,hogy hova születtél,honnét indultál,még akkor is ha az ember” job élet” után futkos mert nem tudhatod mire fognak jobban emlékezni,munkádra vagy a teteidreMert igy áll össze a “mivé nőtem fel”.De a mostani értékrendem szerint első helyen a teteid állnak.Gondold végig,-a mostani barátod pld; azért barátod,hogy hánny iskolát végeztél?: vagy tanár,vagy utcaseprő vagy?Ha igen, az nem barátság!Szüleim sokszor mentek szórakozni általában hétvégén,ilyenkor  én vigyáztam a testvéreimre.Mikor elaludtak én sokáig fent voltam ,rajzoltam irogattam,de mindig egyedül voltam igazából,úgy mint most is.Nem voltam egy eminens tanuló tartottam azt a jó közepes szintet.Igazán a gyakorlatias tantárgyak,amihez sokszor elég volt ha figyeltem és megértettem,ezekkel jóba voltam,ellemben amihez lekelett ülni olvasni és megtanulni az már kevésbé érdekeltt –magyar-történelem stb.-.Majd 1963,ipari suliba mentem,kereskedelem; azon belül ruházati szakra jelentkeztem.-1966 –ban végeztem.További iskoláim;Boltvezetői tanfolyam Kereskedelmi és Vendéglátói Szakközép;plussz Vendélátó Kieg.Éretségi Számitástecnikai alap és közép fok,operátori képesités –tejüzemnél kellett-a régi VT20-as szallagos géphez.A Széchenyi-téri “Pécsi Állami Áruhazba”dolgoztam,ez volt első munkahelyem.Nevelő apám uránbányász volt,ő mutatta be nekem Jocot aki a bányába munkatársa volt.töbször eljött a lakásunkra és igy jöttünk össze.A munkahelyem nagyon jó volt,a gyakorlatommal meg voltak elégedve,néha a suliból beütemeztünk egy kis “lógást”,de ez szerencsére komolyabb benyomást nem tett a sulira.Az ipari suli hozott némi kikapcsolódást,de nem tartott sokáig Mert  mikor utolsó évet kezdtem nevelő apám akkor mutatta be Jocot,Ahogy elvégeztem az iskolát még az évbemegvoltt az esküvönk-1966.08.27.-előzetesen csak annyit, mint városiak –szüleim-nem gondolkodtak nagy esküvőbe-de Jócó szülei igen csak megakarták adni fiuknak a nagy esküvő örömeit,ugymond módját.Végül is az esküvőnket kilencven százalékba  anyósomék állták.Voltt három szülésem ,ebből egy meghaltt,-aki hat hónapra mint koraszülött lett meg, kis súllyal,fél tüdővel, akinek az élete 3napig tartot. És közel ugyanennyi abortuszom is,is volt.Az esküvönkről és a bonyolult házasságomról egy külön fejezetben részletessen.Majd lett még egy házasságom,mely nagyon rövid ideig tartott.És jött életemből az a 14 év ami sorozatos rossz döntéseim és ebből fakadóan életem leg sötétebb szakasza következet,mindent elrontottam magam körül,és igy ki is csúszott a kezeim közül;cselekedeteim,tetteim,családom,gyerekeim,röviden minden rosszat megtettem  amit csak lehetet.Ahoz ,hogy idáig elértem egy-két dolog hozzá segitett.Romlott házasságom gyerekeim  eltávolodásuk,anyámmal való viszonyom,sőt gyermekeim viszonya a mamájukkal,külön költözésem,az “alvilágból” összeszedett ismeretségeim ,édesapám halála.Mindezek simán egyre mélyebbre vittek.Amihez párosultt az ital,agreszivitás, és a –‘’MINDEN MINDEGY’’- stilus.Lakásom felgyújtása volt a hab a tortán.Bünteőper itélet.Majd eljött a kis fény az életembe-2003-ban 180 fokos fordulatott vett életem.De még a mai napig sem hiszik el,hogy ez nálam végleges.Más az értékrendem,teljesen máskép reagálok dolgokra.És ez az a társ aki a Teremtőm és mindenből megmutatta,hogy van kiút.Vagyis a rosszat csak jóval lehet legyőzni !És ami a legfontosabb,hogy azóta sosem vagyok egyedül.!Majd 2003-tól, botladozva,többé-kevésbé,megindultt életemben a helyre állitási szakasza.
BIZONYSÁG_TÉTELEM !MEGTÉRÉSEM:2003.07.19.PÉCS  HIT-GYÜLEKEZETVIZKERESZTSÉGEM:2004.01.22.Melyik az az út amelyet vállasztottam magamnak?-kérdezték többen-Én márcsak arra mondom ,hogy "igaz"amit Isten is "igaznak " tart.Aki szivében hisz nem maradhat meg régi életében ,mert részemre is hit az élet.A hit ismereten alapul sokan bizonyságot tudnak tenni,arról a napról óráról mikor egy "természet fölötti"-erő megszabaditotta betegségből,egyébb szenvedélyektől,démonoktól stb.Több allkalommal kisérelte meg egy szomszédom,aki hasonló súlyos gondokkal küzdött,csak neki elöbb fiatalon történt a megtérés.Kisérlete hogy jó útra téritsen és elvigyen a gyülekezetbe.Hosszú unszolásra igent montam--de belül csak azért tettem hogy végre békén fog hagyni--Igy egy-két felessel,közel 56-évesen elmentem a Pécsi Hit Gyülekezetébe.Beérve az ott lévő mosolygós vidám,nyugott jól szituáltt emberek közé:minden fajta érzés környékezett meg,Pld:ki-be futkostam  levegő hiány,vc, cigi,szojuság melegség stb járt át. Bajom egyik fő okozója meghalt(élettárs)és kb 10-12-év alatt kökemény viselkedési formát vettem fel:Erőszakos ivás ,túlzott dohányzás,okult tudomány,agresszió verekedés megcsalás,vagyis az önpusztitó életért minden rosszat elkövettem,sőt garázdaság rendőrség(a sztori sok)stb.majd kerestem a szeretetet ami életem során kimaradt.Édesanyám 15-és félévesen szültt  nagymama neveltt,korai válásuk ,elvetetség ,és sok minden más ami történt.De ezek egy csapásra más fényből kaptak megvilágositást .vagyis 2003.07.19.-én az Istentiszteleten rögtön megtértem,és haza érve az a hatalmas nyugalommal a szivembe,minden szeszt ami voltt kiöntöttem ,kátya vetést végleges multá tetem ,összetéptem kidobtam stb:igy megtörtént az első csoda MEG SZABADULTAM AZ ITALTÓL teljesen egyik óráról a másikra ezt én csodának nevezem.majd félév múlva vizkeresztségem kor  jött a második csoda:a dohányzás is egyik percről a másikra letettem. Dicsőség Istennek.De az önpusztitó életemhez vissza térve és folytatva az ördög olyan mélyen dolgozott már bennem ,hogy felgyujtottam saját othonom,majd feljelentettem magam és közveszély okozásért két évre itéltek letölteni nem kellett felfüggesztetek.itt a Jó Isten végre elérte szivemet és MEGSZABADITOTT.Életem azóta 180-fokos változást vett.és én bűszke vagyok arra,hogy ez nekem imár -2015.07.19.én 12.-éve sikerültt.!!!

HA EGY EMBER IS TANUL BELŐLE MÁR MEGÉRTE MEGIRNI !!!.