Az örök Isten

1.      rész

Amint a bevezetőben említettem, Isten tulajdonságait elsősorban teremtményeivel való kapcsolata aspektusából vizsgáltam. Vannak azonban olyan jellemvonásai is, amelyek Önmagában is, mindentől és mindenkitől függetlenül mutatják karakterét. E tulajdonságok, ahogyan a többi is, változatlanok.[1] Ebben a fejezetben ezeket kívánom bemutatni, valamint Isten hármasságát, a Fiúról és a Szent Szellemről szóló próféciákat, továbbá a három isteni személy egylényegűségét és egységét.

Örökkévaló

Isten létezésének nincs kezdete és vége. Ő az örök „Vagyok”. Mózes a csipkebokorban megkapta Róla a kijelentést, nem is felejtette el. Egyetlen zsoltárját ezzel kezdte.

Minekelőtte hegyek lettek és föld és világ formáltaték, öröktől fogva mindörökké te vagy Isten. (Zsolt 90:2)

Életet kért tőled: adtál néki hosszú időt, örökkévalót és végtelent.  (Zsolt 21:5)  

Ismert bibliai alapelv, hogy mindenki azt tudja adni, amije van. Az előbbi vers tehát azt bizonyítja, hogy Istennek örök élete van.

Trónod oh Isten örökkévaló; igazságnak pálcája a te királyságodnak pálcája. (Zsolt 45:7)

Az Úr trónolt az özönvíz felett; így trónol az Úr, mint király, mindörökké. (Zsolt 29:10)

Isten trónja tehát örök, de mi adja az alapot az örök trónolásnak? Szentsége! Erről szól a következő zsoltárvers.

 Szent

Isten uralkodik a nemzetek fölött; Isten ott ül az ő szentségének trónján. (Zsolt 47:9)

A szent szó a héberben: kodes . A teljes Szentírásban háromszáz-nyolcvankétszer fordul elő, a zsoltárokban negyvenötször.. Görög megfelelője: hagiosz Szintén nagyon sokszor fordul elő az Újszövetségben: kettőszáz-tizennyolcszor. Látható ebből, hogy Isten szemében rendkívüli a szentség fontossága. Ezért szólítja fel a megszentelődésre teremtményeit, akiket képére és hasonlatosságára teremtett.

…legyetek azért szentek, mert én szent vagyok.  (3Móz 11:45)

Ennek a versnek újszövetségi változataként is értelmezhető Pál apostol intése:

Mert ez az Isten akaratja, a ti szentté lételetek, hogy magatokat a paráznaságtól megtartóztassátok; (1Th 4:3)

Az újszövetségi hívőknek olyan Főpapjuk van, akiről kijelenti az Ige – többek között – hogy szent.

Mert ilyen főpap illet vala minket, szent, ártatlan, szeplőtelen, a bűnösöktől elválasztott, és aki az egeknél magasságosabb lőn. (Zsid 7:26)

A zsoltárokhoz visszatérve van olyan, amelynek három versében is olvashatjuk, hogy Isten szent.

Magasztaljátok az Urat, a mi Istenünket, és boruljatok le az ő lábainak zsámolya elé; szent ő! (Zsolt 99:5)[2]

A Jelenések könyvében is találkozunk azzal, hogy a szentség megtapasztalása leborulásra készteti a teremtményeket.[3]

Érthető ezek után a Zsidó levél szerzőjének figyelmeztetése: szentség nélkül senki sem látja meg az Urat.[4] A szentség gyakran kapcsolódik az Igében hegyhez, Isten hegyéhez. [5]

Nagy az Úr és igen dicséretes a mi Istenünknek városában, az ő szentséges hegyén. (Zsolt 48:2)

Fentebb említettem azt a bibliai igazságot, hogy mindenki azt tudja adni, amije van. Az élet forrása pedig Isten, Ő tehát szent életet ad tovább.

Élet forrása

Istennek önmagában van élete, nem kapta senkitől. Szeretetéből adódóan megosztja Önmagát, életét.

Mert nálad van az életnek forrása; a te világosságod által látunk. (Zsolt 36:10)

Ezt jelenti ki János evangéliuma az Igéről is, Aki a Fiú.

Ő benne vala az élet, és az élet vala az emberek világossága. (Jn 1:4)

Lényegében ezt mondja Jézus Krisztus önmagáról:

Mert amiként az Atyának élete van önmagában, akként adta a Fiúnak is, hogy élete legyen önmagában.  (Jn 5:26)

Akinek élete van önmagában, az tud nevelni olyan fát, amely joggal nevezhető az „élet fájának”. Igen, Isten erre is képes, ószövetségi és újszövetségi kijelentés is van erről.[6] Isten, Akinek önmagában van élete, változatlan. Ez megbízhatóságának az egyik alappillére.

 Változatlan

Több helyen is ad kijelentést az Ige Isten stabilitásáról, változatlanságáról. Sem Ő maga, sem városa nem rendül meg, teljesen mindegy, hogy milyen folyamatok zajlanak le a világban, Ő az marad, aki volt. [7]

Az Úrnak félelme tiszta, megáll mindörökké; az Úrnak ítéletei változhatatlanok s mindenestől fogva igazságosak. (Zsolt 19:10)

Értésére adta népének, hogy a hasonlóság közöttük nem úgy fog létrejönni, hogy Ő hozzájuk idomul. Ő nem változik, az embereknek kell megváltozniuk.

Mert én, az Úr, meg nem változom, ti pedig, Jákóbnak fiai, nem emésztettek meg! (Mal 3:6)

Az Úr tanácsa megáll mindörökké, szívének gondolatai nemzedékről-nemzedékre.(Zsolt 33:11)

Az Újszövetségben is találunk kijelentéseket Isten változatlanságáról.

Minden jó adomány és minden tökéletes ajándék felülről való, és a világosságok Atyjától száll alá, akinél nincs változás, vagy változásnak árnyéka. (Jak 1:17)

A Fiúról is ezt állítja a Zsidó levél.

Jézus Krisztus tegnap és ma és örökké ugyanaz (Zsid 13:8)

Jó hamar megérteni és elfogadni ezt az isteni tulajdonságot, hogy ne kelljen fölöslegesen kerülő úton eljutni a célig. Isten így is, úgy is bevasalja a leckét. Bálám kicsit nehezen tanulta meg, de Isten kimondatta vele:

Nem ember az Isten, hogy hazudjék és nem embernek fia, hogy megváltozzék. (4Móz 23:19)

Bálám ezzel nem csak változatlanságáról, hanem mindenhatóságáról is kapott tanítást, hiszen nagyon szeretett volna mást mondani, mint amit Isten akart, de nem sikerült neki.