SAJÁT  ÜZENETEM... A  70 - ÉVEM  ÉLETTAPASZTALATAI...

 Minden életkornak meg van a maga szépsége és problémája.A fiatalság inkább egy lelkiállapot, mintsem fizikai. Éppen ezért, én egy lány (nő) vagyok, aki az elmúlt 70.év folyamán, kissé megráncosodott.Mindig mosolyogj, szeress ez a hosszú életet titka, szerintem. De tudják...én nem vagyok igazán elfogadott tagja egy olyan társadalomnak és nem is akarok , ahol nincs semmilyen hitele a becsület, a méltóság,tisztelet szavaknak... és már nem hiszel senkinek, aki úgy kezd egy mondatot, hogy “ígérem…”, ahol  anyira eldurvult a világ,hogy meg kell gondolni hol,mikor és melyik úton mehetek egyedül...,ahol  a nők már nem akarnak gyereket szülni, a férfiak meg családot alapítani... Ahol a balekok sikeresnek és menőnek gondolják magukat, miközben például apjuk autóját vezetik.Ahol az olyan emberek beszélnek istenhitről, akiknek kezükben ital van, és halvány gőzünk sincs arról, hogy mit jelent igazából a vallás. És ahol a szerénység nagy hátrány... Ahol mindjárt kihalófélben van a szerelem, házasság köteléke,az időbeni gyermekvállalás. Ami magával hozza hogy kihal a nagymama kor is. Mert felzabál mindent az undorító pornó, a homoszexualitás ,az egyre mélyebre sűlyett drogfogyasztás. A szemtől -szembeni komunikáció  ,ahol olyan kort értünk el,hogy még köszönni is tanitani kell,és sorolhatnám sokáig. De eközben mindenki a tökéletes partnerre vágyik,a rohamosan fejlődő digitális életébe...!!! Ahol már nincs különbség nő és férfi között, és ezt a választás szabadságának nevezik...és aki ez ellen fel mer szólalni, azt egyszerűen lehülyézik...ahogy engem is szoktak.Én már megértem azt a kort ,hogy nem akarok senkinek sem megfelelni,csak a Jóistennek.Vagyis megtanultam egyedül élni,és Igyekszek mindenkit elfogadni olyannak amilyen,de szeretném ha velem ugyanezt tennék.Az életem  során én is hosztam rosz döntéseket,sőt beárnyékolta az a bizonyos sötét éveim...mely súlyos foltott tett a családomra , gyerekeimre.De jött a segitség "fentről",és ennek köszönhetem az életben való helyre  állásomat. Sőt bűszke is vagyok rá,hogy nekem ez sikerültt.-képes voltam rá-...és tudom,hogy Isten azóta is a tenyerén hord 14.-éve ! Elmondhatom nem vagyok vagyonos,nincs házam,autóm,de ennek ellenére mindenem meg van ami az élethez szükséges...!!! Én a saját utamat járom, úgy hogy gyermekeim is többezer km-re élnek,de mindennemű segitséget meg is kapok tőlük..és tapasztalatból is tudom,-hogy csak jó fa terem jó gyümölcsöt. Elmondhatom, mi egy nemzetéségü familia vagyunk, külömböző helyeken...de kár hogy nem találok megértésre azon emberek részéről, akiktől a leginkább elvárnám…! Más ország más nyelv,más életstilus ami megneheziti a kapcsolatunkat.De a lényeg családommal az, legyek bárhol én mindig szeretettel gondolok és vagyok irántuk...amég csak élek...ami nem változhat soha ! Még akkor is,ha nem vagyok az életük aktiv része...!!!  Evvel lezárult életem egy nagy szakasza,mert ezután már minden nap ajánék,és úgy is szeretném élni. Sophia unokámnál egy korszak zárult le ,mert most jön az iskola kezdete,de hogy őszinte legyek  az Ő korszakát sem irigylem egy picit sem...!

Nagyon szeretlek benneteket...!!!

"Köszönöm, ennyit szerettem volna!”  Erika "Muti" 2017.09.03.