Isten bölcs vezetése

Tanácsoddal igazgatsz engem és azutándicsőségbe fogadsz be engem.

(Zsoltár 73, 24)

Aszáf, ennek a zsoltárnak az írója,csak súlyos harcok után jutott a hitnek erre a bizonyosságára.Először nem tudott tájékozódniIsten útjain. Azt látta, hogy az istentelenek terveisikerülnek, jól megy dolguk, előrejutnak, győznek.Ezzel szemben a kegyeseknek nehéz a soruk, gyötrődnekminden nap. Egyik baj a másikat éri náluk.Az egész élet a véletlen értelmetlenjátékának tűnik s mint sötétrejtély nehezedik lelkére. Aszáf mármajdnem megingott hitében, míg be nem ment a szentélybeés ki nem öntötte szívét Istenelőtte. Ekkor fénysugár hullott lelke sötétségébe.Az a lényeges, ami a végén történik;meglátta világosan, hogy Isten örök végzéseigazgatja sorsomat. Ő mindent bölcsen intéz.Elkészítette tervét felőlem, céljaa dicsőség. Ez lett előtte hitben bizonyossáés ez így is van.

Isten gyermekei mennyei Atyjuk leggondosabb vezetésealatt állnak. Ő mindent jól kigondolt ésbölcsen elrendezett. Néha értelmetlennek tűniksok minden, úgy látszik, mintha Isten gyermekeiszívtelen emberek erőszakoskodásánaklennének kiszolgáltatva, mintha vak természetierők labdája és a kegyetlen sors áldozatailennének. De ez csak látszat. Őrizkedjünkattól, hogy előre hangos véleménytformáljunk és beleszóljunk az Ő vezetésébe.Isten nem kér tőlünk tanácsot ésez jó. - Talán mi magunk szereztünk bajt magunknak.Ha, mint a tékozló fiú, a magunk útjainjárunk, ne csodálkozzunk, ha nyomorúságbajutunk. Ne írjuk ezt Istenünk rovására,mert „a magad bűne fenyít meg tégedés engedetlenséged miatt bűnhődöl."Ekkor csak arra van szükségünk, hogy magunkbaszálljunk és megforduljunk, így újraIsten kegyelmes keze alá juthatunk, aki mindent jólvégez.

Egy asszony évekig ágyhoz volt kötve. Nemsok szellemi adottsággal bírt. De egyet biztosantudott: „Ez az út számomra a legjobb. Ha Istenvalami mást, könyebbet talált volna számomra,akkor azt adta volna nekem." Ez a bizonyosság megőriztea keserűségtől és zúgolódástól.Derűsen és bátran hordozta betegségét.- Ne homályosítsuk el Isten végzéseitsaját értelmetlenségünkkel, mint egykorJób a nehéz kísértés óráiban.Higgyünk és várjunk Őrá! Istencélja az övéivel a dicsőség.Figyeljünk az út végére, mert ott dőlel minden: „... azután dicsőségbe fogadszbe engem."

Carl Eichhorn "Isten muhelyében" c. könyvéből