Fekete Gábor

ISTEN IGÉJE: A MI TÁPLÁLÁSUNKRA ADATOTT

„A Szellem az, aki megelevenít, a test nem használ semmit: a beszédek, amelyeket én szólok néktek, SZELLEM ÉS ÉLET.”– János 6,63

A katolicizmus rákfenéje az lett, hogy elvették az emberektől azt, ami által személyes kapcsolatot alakíthatnak ki Isten Beszédével, a Bibliát. Ezt azzal az ürüggyel fedezték, hogy a hívők tanulatlanok, a papokhoz képest, és így helyesen csak a papok tudják értelmezni az Írásokat. Ezzel emberközpontúvá tették a híveket, elvették az önállóságukat, és azt, hogy személyes Istenkép alakulhasson ki bennük. A fő Írásértelmezőnek megtették a pápát, akinek a szava szent. Szerintük a pápa a legfelső vezető itt a földön, és azt senki nem kérdőjelezheti meg, még a Szentírás sem, mert azzal maga a katolicizmus kérdőjeleződne meg.

Így az emberek életéből kikerült a Biblia, helyét pedig imakönyvek és énekes füzetek vették át, vagy hittan könyvek. Luther Márton meglátta azt, hogy a tantételek nem egyeznek a Szentírással, de hogyan jött erre rá? Elkezdte olvasni a Bibliáját, és Isten Szelleme megértette vele, hogy az ember hitből és nem cselekedetek által igazul meg. Óriási port kavart a 95 tétele is, melyet ma már mindenhol ismernek a világon. Kialakult a protestantizmus és lassacskán az Egyház, az Eklézsia visszatért az eredeti Evangéliumhoz. Sorra törtek ki az ébredések és az emberek ráébredtek, hogy nem múltak el a csodák, nem múlt el a nyelveken szólás, és Isten Szelleme még a mai napig is aktívan tud működni. Ez a fajta szemléletváltás visszavezette az embereket a Bibliához és Istenhez.

De lám ma az Eklézsiában mi ütötte fel a fejét újra? Az emberközpontúság! Megint elkezdett kikerülni az emberek kezéből a Biblia és helyébe tanítókönyvek, imakönyvek, hang- és videó tanítások kerültek. Visszacsúsztunk oda ahonnan elkezdtük, ahonnan Luther indult, de észre kell vennünk, hogy ez a kárunkra történt! Sajnos ma is felütötte a fejét az emberközpontúság, és a vezetők olykor ki is használják ezt a helyzetet. Vannak, akikkel elhitetik, hogy nekik tisztán a Bibliát tanítják, pedig minden ember téved, és ebbe a körbe én magam is beletartozok. A hívők elkezdtek hinni valamiben, amit a vezető lelkész, főpásztor mondott, anélkül, hogy megvizsgálnák, annak igaz vagy hamis voltát. Olyat is hallottam, aki pásztor létére úgy nyilatkozott, hogy a vezető lelkész egy szűrő, és Ő majd figyelmeztet a hamis tanításokra. Nem gondolom, hogy ez így lenne. Ezzel az emberek elvesztik az önállóságukat, és az Isten Igéjével a szabad, egyéni és személyes kapcsolatukat.

Senki sem olyan ostoba, hogy ne tudná értelmezni az Igét, de olykor könnyebb ugyanazt mondani, mint amit a ’főgóré’ mond, mint elkezdeni gondolkozni, és kilépni a megszokott nyilvánvalóan rossz rendszerből. Csak emlékezz vissza arra, hogy Jézus mindig a legegyszerűbben fogalmazott, és mindenki megértette az Ő tanítását. Szóval ne mondd, és ne gondold azt, hogy te nem vagy teológus, vagy iskolázott és úgysem fogod megérteni Isten Igéjét. Ez nem így van! Ugyanakkor fontosnak tartom azt, hogy képezzük magunkat ezen a téren, mert csak egy valamit nem lehet megingatni ebben a világban, és az pedig a szilárd tudáson alapuló hit. De erről a következő részben többet beszélünk majd.

Kérlek, szánj arra naponta legalább 10 percet, hogy olvasod Isten Igéjét és imádkozol az olvasott rész felett.