Tanítása a fáradozóknak, megterhelteknek szólt. A sors számkivetettjeinek túlvilági kárpótlást ígért.

• Egy fiatal kérdésére válaszolta: „Ha tökéletes akarsz lenni, add el vagyonodat, oszd ki a szegényeknek, és kincseket szerzel a mennyben" (Máté 19,21). „És mindenki, aki az én nevemért elhagyja házát vagy testvéreit, vagy nővéreit, vagy atyját, vagy anyját, vagy feleségét, vagy gyermekeit, vagy szántóföldjét, százszorosát nyeri vissza, és örök életet kap örökségül". (Máté 19,21) „Ne aggódjatok életetekről, hogy mit esztek, vagy mit isztok, hogy mibe öltöztök... Nézzétek az ég madarait! Nem vetnek, nem aratnak..." (Máté 6,25)

• A gazdagokat figyelmeztette: „Könnyebb a tevének a tűfokán átmenni, mint a gazdagnak bejutni Isten országába." (Máté 19.24) „De jaj nektek, akik most jól vagytok lakva, mert éhezni fogtok. Jaj, akik most nevettek, mert sírni és jajgatni fogtok." (Lukács 6,24). A sorokból kitűnik, hogy elsősorban azokról van szó, akik a gazdagságot csak saját javukra fordították.

Lásd még: Egyszerűség (vallás)

• A legfőbb törvény az Isten iránti feltétlen szeretet (ld. az igazi istentisztelet), mely cselekvő, s amelyet kiegészít a felebaráti szeretet. (Mt 12,30-31). Az evangéliumok szerint nincs ennél nagyobb parancsolat. Ez teljes összhangban van Mózes törvényeivel.^[2]

„Szeresd Uradat, Istenedet, teljes szívedből lelkedből, teljes erődből és teljes elmédből" (5 Mózes 6,5) és „embertársadat pedig mint saját magadat" (3 Mózes 19,18). „Csak aki szeretetben marad, az marad bennem, és én őbenne" ^[3] „Az Isten szeretet, és aki megmarad a szeretetben, Istenben marad és Isten őbenne marad” (Jn 4,16)^[4]

„Aki hisz én bennem, az is cselekszi majd azokat a cselekedeteket, amelyeket én cselekszek; és nagyobbakat is cselekszik azoknál" (János 14,12).

A szeretetre való felszólítás nem volt új, mert a mózesi törvények is tartalmazzák a felebaráti szeretetet. Azonban az Ószövetség felebaráti szeretet csak a saját népre Izrael fiaira vonatkozott, és a Mindenható és a felebaráti szeretet két különböző törvényként rögzült. Jézus azonban kiterjeszti a felebaráti szeretetet a választott népen kívüliekre is, amelyet az irgalmas szamaritánus példázatban világít meg. Jézus szerint felebaráti szeretet nélkül nem tudjuk helyesen szeretni Istent sem. Ezt úgy éri el leginkább az ember ha úgy szereti felebarátját, mint saját magát és azt teszi a másiknak, amit saját magának tenne.^[5]

(Káldi-Neovulgáta fordítás)

• Én vagyok a Krisztus, az áldott Isten Fia. Én vagyok a Messiás. (Mk 14,61-62; Jn 4,25-26)
• Én vagyok az élet kenyere. Én vagyok az élő kenyér, amely a mennyből szállt alá. Ha valaki ebből a kenyérből eszik, örökké él. A kenyér pedig, amelyet majd én adok, az én testem a világ életéért. Az én testem valóságos étel, és az én vérem valóságos ital. Aki eszi az én testemet, és issza az én véremet, annak örök élete van, és én feltámasztom őt az utolsó napon. (Jn 6,35.51-56)
• Én vagyok a világ világossága. Aki követ engem, nem jár sötétben, hanem övé lesz az élet világossága. (Jn 8,12)
• Én felülről vagyok, nem vagyok ebből a világból. (Jn 8,23)
• Én vagyok a juhok ajtaja. Én vagyok az ajtó: aki rajtam keresztül megy be, üdvözül. (Jn 10,7-9)
• Én vagyok a jó pásztor. A jó pásztor életét adja a juhokért. (Jn 10,11-14)
• Én és az Atya egyek vagyunk. (Jn 10,30)
• Én vagyok a föltámadás és az élet. Aki hisz bennem, még ha meghalt is, élni fog. (Jn 11,25)
• Én vagyok az út, az igazság és az élet. Senki sem jut az Atyához, csak általam. (Jn 14,6)
• Én vagyok az igazi szőlőtő, ti pedig a szőlővesszők. Aki bennem marad, és én őbenne, az bő termést hoz, mert nálam nélkül semmit sem tehettek. (Jn 15,1-5)
• Én vagyok az Alfa és az Ómega, az első és az utolsó, a kezdet és a vég. Mielőtt Ábrahám lett volna, én vagyok. (Jel 1,8.17; 21,6; 22,13; Jn 8,56-58)
• Én vagyok az élő, bár halott voltam; de íme élek örökkön-örökké. (Jel 1,18)
• Én vagyok Dávid gyökere és új hajtása, a fényes Hajnalcsillag! (Jel 22,16)

A mózesi szabályok szerint a betegeket a pap tisztátalannak nyilvánítja, és legtöbb esetben kiutasítja a táborból, hogy ne fertőzze meg az egészségeseket, a tisztákat. A zsidó történelem során kialakult az a szemlélet, hogy aki beteg lesz, az a bűnei miatt lett beteg. Aki nyilvánvaló bűnöket követ el, és életében mégsem lesz beteg, annak viszont leszármazottjai lesznek betegek. Jézus ezt cáfolja: „Sem ez nem vétkezett, sem ennek szülei, hanem, hogy nyilvánvalóak legyenek benne az Isten dolgai." (Jn 9,3) Utalás arra a „Mert én az Úr vagyok, a te gyógyítód" szentírási szövegre.^[6]

Mielőtt gyógyításukba kezdett volna, sok esetben rövid párbeszéd hangzik el köztük, melyben feltárul a beteg őszinte vágya a gyógyulásra. Jézushoz ezek a betegek alázatosan közeledtek.