A papi szívből fakadó fohászkodásJézus fohászkodott (felsóhajtott). (Márk 7, 34) Jézus másként fohászkodott, minta szentségtelen emberek. Amikor eléje vittéka süketnémát és a szerencsétlenott állt előtte, feltárult szeme előttennek az emberi léleknek teljes nyomorúsága.Beteggyógyításai nem varázsszerűenés nem könnyen mentek végbe. Magáravette betegségeinket (Máté 8, 4). - Természetszerűlegsokkal közelebb áll hozzánk a sajátnyomorúságunk miatt való fohász. Néharajtakapjuk magunkat bizonyos jó érzésen,ha mások szerencsétlenségérőlolvasunk és arra gondolunk: „Milyen jó, hogyez nem velem történt!" A mások nyomorúsága miatt valófohászkodás mindig önzetlen szeretetbőlszármazik. Önzésünk és önszeretetünkazonban a terhek, nehézségek és erőnknektúlságos igénybevétele, vagy másokigazságtalan magatartása miatt is sóhajtozik.De ez nem hatol el Istenhez. - A másik ember teher nekünk,szeretnénk szabadulni tőle. Az ilyen sóhajtozásokkalmég kárhozatot is szerezhetünk magunknak -mint Jakab apostol mondja. Mert a szeretetlenség ésa gyűlölet kizár a mennyből. Másalakalommal arról olvasunk, hogy Jézus a zsidókelvakultsága és keménysége miatt felfohászkodott(Márk. 8, 12). A gonoszság, hálátlanságés félreismerés, amik személyilegérintették Őt, nem váltott ki belőlesóhajtást, de könnyeket hullatot a jeruzsálemiekvaksága és hitetlensége miatt. Nekünk mindenekelőtt saját magunk miattkell sóhajtoznunk, fohászkodnunk a prófétaszava szerint: „Miért zúgolódnak azemberek az életben? Ki-ki a maga bűne miatt sóhajtson!"(Jer. sir 3, 39). Ha szívünk hidegsége, mulasztásaink,türelmetlenségünk és gyengeségünk,irigységünk vagy kapzsiságunk miatt felfohászkodunk,akkor még kegyelmet kaphatunk. De mint megkegyelmezettekis fohászkodhatunk, sóhajtozhatunk az emberek romlottsága,a bűn szörnyűsége miatt, amit magunk körüllátunk. Isten gyermekei az Úrral együttéreznek,ha bántják Őt. Ilyenkor a felsóhajtásés fohászkodás szent és Istennek tetsző.Komoly közbenjáró imádság születikbelőle, esetleg határozott fellépésis a gonosz ellen. Jézus nemcsak Jeruzsálem vakságánsírt, hanem a kufárokat is kiűzte a templomból.Ne elégedjünk meg erőtlen panaszkodásokkal.Sok visszásságon a legjobb akarattal sem tudunkváltoztatni. Az Istenhez intézett fohászok,sóhajok viszont egykor örök örömreváltoznak (Ézs 55, 10). Carl Eichhorn "Isten muhelyében" c. könyvéből