Szeretett Gyermekem! 

Az új esztendő új megpróbáltatást hoz számotokra. Sokan vagytok, és mégis kevesen, akik megértitek az Én atyai akaratomat, intelmemet, figyelmeztetésemet. Az újesztendő nagy fordulatot hoz, de nem véglegeset. Nincs végleges, nincs megállás. Ez az ébresztő ugyan meg fogja rázni az alvókat, de egy idő múlva ismét elalszanak. Látó szemük elhomályosodik, s hogy el ne veszítsék eszméletüket, újra meg újra meg kell rázni. 
Ó balga ember, mit akarsz te tenni? A Nap pályájára futni? Hiszen az 50-60 fokos melegben már szédelegsz. Az anyag, amit a Földön találsz, a legkeményebb is 5000 hőfokon olvad, hogyan akarsz a több millió hőfokot sugárzó Nap pályájára kerülni, sőt azon túl más rendszerekbe menni? Nem volna-e jobb a magad portáját, a Földet és önmagadat megismerni, és rendbe hozni? Van mit tenni, hidd el. Mit keresel te a Holdon? Nincs számodra ott léttér, oxigén, sem kenyér, és mellé egy kis szalonna. 
Vagy talán azt hiszed, Én nem állítottam a határokra őröket? Minden égitest körül elektromos zár van, aki ezekhez a korlátokhoz csak közeledik is, menthetetlenül megsemmisül. Ahhoz, hogy ezt a gyűrűt át tudd törni, nagyobb tudás, szellemibb ember kell, mint a földi. 
Nagyon szomorú az a tény, hogy bármit is engedjek meg nektek, hogy javítsátok meg az életeteket, tegyétek szebbé, könnyebbé, derűsebbé, ti minden tudást, erőt, hatalmat egymás pusztítására használtok fel. 
Olyan nyúlfarknyi az életetek, és ti gyilkoltok, fosztogattok, raboltok a rangért, vagyonért, hatalomért. Mire eléritek, megkeseredett a szátok íze, megöregedtek, belefáradtok, már nem sok az öröm, vagy nem tart már soká. A sok legázolt ember, a sok elpusztult hajlék veszendőbe ment javak mind felkiáltanak hozzátok. Éjjel sem hagynak aludni, nappal félelem, rettegés tart fogva, vajon melyik sarkon támadnak rád és törnek az életedre, és a képedbe kiáltják: „Te gaz áruló!” 
Emberek, ébredjetek! A Föld nem kínál örök életet, csak átmenő állomás. Ne álljatok meg, ne várjatok semmit, semmi jót, végezzétek el a dolgotokat, amiért ide eljöttetek, és gyorsan kapjátok fel a csomagot, s menjetek tovább a következő vonattal, amely egy szebb, boldogabb élet felé visz. Van egy másik világ, ahol nincs vér, szenny, rothadás, bűz, piszok, ahol a rangot a szeretetcselekedetek és a feddhetetlen, tiszta hitélet után kapja meg az ember. Olyan ország, ahol minden szikrázik a fénytől, ahol olyan távlatok nyílnak meg, amit az ember ésszel még csak elképzelni sem tud. Nagy isteni, teremtő erő van az emberben, de nagy részét bilincsbe vertem, mert így is ezt a kicsit, amit meghagytam számára, pusztításra, hatalomszerzésre, mások leigázására használja fel. Mi lenne, ha teljes erejével uralkodhatna? Jobb arra nem is gondolni. 
Figyeljétek meg azokat az embereket, akik már bírják kegyelmemet. Nem csábítja a Földnek semmilyen lehetősége, nem vágyik földi nagyságra, csak szolgálni akarna Istennek, embernek egyaránt. Milyen békességesek, türelmesek, boldogak, megelégedettek. Nincsenek rossz álmaik, nem gyötri őket a lelkiismeret, nem félnek semmitől, mert tudják és hiszik, hogy a láthatatlan figyelő szemek nem találnak kivetni valót az életükben, és ezért nagy segítségben is részesülnek. 
Apák és anyák! Neveljétek gyermekeiteket istenfélelemre. Meg kell magyarázni, hogy nincs titokban elkövetett cselekedet. A láthatatlan szemek mindent látnak. Hogy Jézus Krisztus minden jó cselekedetet százszor megfizet, de a rosszért is ugyanannyi jár. Ne legyetek irigyek, nem szabad hazudni. Neveljétek becsületre, munkaszeretetre, embertársai megbecsülésére, segítőkészségre. Ha látom, hogy küzd a szülő a gyermek nevelésével, hogy becsületesen küzd a létért, ha fohásszal kezdi a napot, ha megköszöni Istennek, hogy elfáradhatott, hogy ép kézzel-lábbal térhet nyugovóra, hát nem segítem Én? Hát nem állok melléje? Megáldom a munkáját, a kenyerét, segítek neki problémáit megoldani, ha kátyúba jut, kihúzom. Gyermekeim, Atyátoknak nagy gondja van rátok, csak vegyétek figyelembe. 
Meddig suhogjon még az ostor, meddig legyen még háború a Földön? Meddig kísértsen a betegség, az ínség, az éhség, a tűzvész, az árvíz, a földrengés? Gyermekeim, ezeket mind ti provokáljátok ki természetellenes életetekkel. Azt hiszitek, ez tetszik Nekem, a Szeretet Istenének? Ti nem tudhatjátok, milyen fájdalma lehet a szülőnek, akinek annyi gyermeke van, mint Nekem, mindenféle rossz tulajdonsággal telítve, akik ellenszegülnek a legjobb szándéknak is. De figyelmeztetlek benneteket, amilyen irgalmas és jó vagyok a bűnbánóhoz, a javulni akaróhoz, olyan kemény bíró is tudok lenni a rossz gyermekhez. 
Sokszor mondjátok, hogy kegyetlen az Isten! De kérdem Én tőletek, van-e bennetek irgalom, ha a célotokat az anyagi világban el akarjátok érni? Törődtök-e azzal, hogy hány ember válik nyomorulttá, míg eléritek célotokat? Hány embernek gázoltatok a becsületébe, hánynak vettétek ki a kenyeret a szájából? És még ti mondjátok, hogy Én kegyetlen vagyok, legyek irgalmas. 
Különben sem Én büntetlek meg, hanem te bünteted magadat, amikor szembekerülsz a fennálló törvényekkel. Aki nem vétkezik, az nem vezekel. A törvény szigorú, nem ismer irgalmat, mivel kemény igazságra épül. De ha látom az igaz megbánás érzetét, az irgalomra kész vagyok, és enyhítem a törvény szigorát. Vigyázzatok a gondolatotokra, a titokban elkövetett cselekedeteitekre. Titokban nem maradhat egyetlen sóhajotok sem. Ha elkerülitek a földi igazságszolgáltatást, a szellemi törvények sújtanak. Nem marad titokban semmi! 
Ha nem akarjátok, hogy az Isten irgalmatlan legyen, először ti mutassatok jó példát, ti legyetek irgalmas szívűek, hogy lássam a jóakaratot. Töltsétek be szeretetparancsolataimat, legyetek igaz testvérek, felebarátok, és meglátjátok, hogy igaz, irgalmas, megbocsátó, szerető Atyátok vagyok. 
Tudjátok, miért jöttem a Földre, miért kellett nekem olyan csúfosan távoznom? Volt-e bennetek akkor irgalom egy tiszta szívű, gáncsnélküli ember iránt, aki csak jót tett, aki érted jött a Földre, hogy megmentsen az örökélet számára? Amíg nem értitek meg, amíg saját kezetekkel ki nem húzzátok azt a négy szöget a Megváltó testéből, addig ne keressetek irgalmat Istennél. Ha majd a bűnbánat könnyei fogják lemosni a vért, amit a töviskoszorú okozott akkor, de csak akkor kérjetek irgalmat attól, akihez csak irgalmatlanok voltatok, és Ő magához von, és szeretetének fényével, melegével körülvesz, hazavezet az elhagyott otthonba. 
Ha azt akarjátok, hogy jók legyenek hozzátok, először is nektek kell jó példával elöljárni, hogy rajtatok okuljanak. Isten hívása nélkül ne kezdjétek el a napot, de fölöslegesen se említsétek a nevét. Ha tiszteletben tartjátok a feljebbvalótokat, mennyivel inkább tiszteletben kell tartani az Istent, Akinek azok csak szolgái. 
Gyermekeim, egyszerre ennyi elég lesz. Véssétek szívetekbe minden sorát, minden betűt jó rágjatok meg. Áldásom, békességem legyen veletek. Álljatok örök vigyázzban, mert ezer veszély leselkedik rátok. 
Ámen.