Szeretettel köszöntelek a Isten gyermekei közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Isten gyermekei vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a Isten gyermekei közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Isten gyermekei vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a Isten gyermekei közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Isten gyermekei vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a Isten gyermekei közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Isten gyermekei vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Kis türelmet...
Bejelentkezés
Türelem, elfogadás
„Jó csöndben várni az Úr szabadítására.”
Jeremiás siralmai 3:26
Hála Istennek, hogy régen élt emberei sokkal őszintébbek voltak,
mint mi, mai keresztény utódaik. Jól ismerjük a zsoltárok íróinak minden örömét
és ürömét, és miközben olvassuk soraikat úgy érezzük: milyen jó, hogy nem
vagyok egyedül. Fájdalmaimat, epekedő várakozásomat, félelmeimet és
tehetetlenségemet már jóval korábban, mások is átélték.
Jeremiás egészen fiatalon kapta prófétai elhívását, ami rengeteg testi-lelki
szenvedést hozott életébe. Tudta ő is, hogy nincs egyedül a szenvedésben, de
kereste mindezek értelmét, és őszintén elmondja vívódásait. Belső párbeszédébe
enged bepillantást siralmainak 3. fejezete (18-26):
„Már
azt gondoltam: Nem lehet reménykednem és bizakodnom az ÚRban! Gondolj nyomorúságomra és hontalanságomra, az ürömre
és a méregre! Mindig erre gondol, és elcsügged
a lelkem. De ha újra meggondolom, reménykedni
kezdek: Szeret az ÚR, azért nincs még végünk, mert nem fogyott el irgalma: minden reggel megújul. Nagy a te hűséged! Az ÚR az én osztályrészem - mondom magamban -, ezért
benne bízom. Jó az ÚR a benne reménykedőkhöz, a hozzá
folyamodókhoz. Jó csendben várni az ÚR szabadítására.”
Milyen
érdekes a gondolataink ereje. Ha a bajra, nyomorúságra gondolunk, elcsügged a
lelkünk. Ha Isten naponta megújuló szeretetét szemléljük: reménykedni kezdünk.
A helyzet, amiben vagyunk lehet, hogy semmit sem változott, de másként látjuk,
másként értékeljük.
Ha
mindezt rendszeresen, tudatosan és kitartóan gyakoroljuk, bennünk is kialakul
ez a tapasztalatból fakadó életszemlélet: „Jó csöndben várni az Úr
szabadítására.”
|
|
|
E-mail: ugyfelszolgalat@network.hu
Kapcsolódó hírek:
Gyógyulás a családnak
A végső győzelem
Az Ő Remekművei vagyunk
Bénítsd meg az ellenséget