Isten gyermekeinek 2 fontos feladata: 1. Márk. 13, 25-26. 2. Máté. 28, 19

Kedves testvéreim: Isten, 2 fontos feladattal bízta meg, újjászületett gyermekeit, ezen a földön! Az első: Jézus Krisztus második eljövetelének várása! A második: az Evangélium terjesztése, továbbadása, földi életük utolsó percéig! Mindkét fontos feladatot, Isten igéje támasztja alá. Az első fontos feladat igéje, így hangzik, Márk evangéliumának 13-ik részében a 25-26 versben: „A csillagok az égről lehullanak, és az égben levő erősségek megrendülnek. És akkor meglátják majd az Ember Fiát eljönni a felhőkön nagyhatalommal és dicsőséggel” Már az Apostolok korában is felmerült, a keresztyének gondolatában, az Úr Jézus második eljövetele! Mivel azonban az Úr Jézus nem kötötte pontos dátumhoz, eljövetelét, ezért az elmúlt hosszú évszázadok során, a keresztyének közül világszerte sokan, különböző dátumokhoz kezdték kötni, Urunk második eljövetelét. Ámde, egyetlen előre jelzett időpont sem teljesült, mindmáig! Mivel Urunk előre kijelentette: „Arról a napról pedig, vagy arról az óráról, senki sem tud, még a mennybéli angyalok sem, sőt még a Fiú sem, csak egyedül az Atya” Hogy Urunk második eljövetelének ideje, miért ilyen titkos, nem tudjuk. A mi fontos feladatunk az, hogy hűségesen, nagy türelemmel várjuk vissza, Megváltónkat, Krisztust! Aki az Atya által meghatározott időben fog megjelenni az ég felhőin, nagyhatalommal és dicsőséggel! Hallottam olyan keresztyén közösségről, mely az általa meghatározott napon várta vissza, az Úr Jézust. Ezért eladták földi értékeiket, vagyonukat, fehér ruhába öltöztek, felvonultak egy bizonyos magaslatra, és oda várták vissza Jézust. Azonban meg kellett szégyenülniük, a hamis időpont, megjelölése miatt. De a múló évszázadok folyamán, egyetlen ilyen előre kiszámított dátum sem járt sikerrel. Az ilyen gondolkozású keresztyének, egyáltalán nem vették komolyan, az Úr Jézus kijelentését! De akik komolyan vették azt régen, és akik komolyan veszik ma is, Istentől rájuk bízott első fontos feladatukat, azok nem számítgatnak, hanem türelmesen vigyáznak és várakoznak, mivel tudják: Isten, pontosan az általa meghatározott napon és órában küldi el Fiát, a királyok Királyát, menyasszonyi gyülekezetéért! Sem korábban, sem későbben! És, hogy ez a várakozásuk, ne teljen el tétlenségben, ezért kapták a második fontos feladatot, melyet Máté evangéliumában találunk feljegyezve, a 28-ik fejezet 19-ik versében: „Menjetek el azért, tegyetek tanítvánnyá minden népet, megkeresztelvén őket, az Atyának és a Fiúnak és a Szentléleknek nevében” Mindkét feladat, igen nagy horderejű, és egészembert kíván! Nem lehet lazítani, elkényelmesedni, mivel a lazítás, kényelmeskedés, könnyen elvonhatja figyelmünket, erről a két fontos feladatunkról. Éberen és vigyázva kell várakoznunk, Megváltó Urunk eljövetelére, és bizonyságot tennünk róla a világ fiai előtt! Hogy Urunk második eljöveteléig, még sokan megtérhessenek Hozzá, az újjászületés által! Hogy az üdvözülők száma növekedhessen, újabb üdvözülőkkel, Isten dicsőségére! Mert ma még, emberek milliói, futnak a világi élet széles országútján, a kárhozat felé! A Sátán örömére, de Isten mély szomorúságára! Szomorú tény, hogy még nagyon sok keresztyén testvérünk sincs tudatában, a két fontos feladatnak, melyet Isten Fia, rájuk bízott! Vigyázva várni és Isten országát építeni, ebben az Istenellenes és Őtőle elpártolt, háborgó világban. Máté evangéliumának 25-ik fejezetében, a 13-ik versben, Jézus is figyelmeztette övéit, vigyázásra! „Éberen vigyázzatok azért, mert sem a napot, sem az órát nem tudjátok, melyben az Ember fia eljön” Miért fontos a vigyázás? Hát azért, mert Isten megváltott népe, ellenséges területen vonul, új örök hazája felé! Ős ellenségünk: a Sátán pedig, mindig résen van, hogy elvonja figyelmünket, az Úr Jézus várásáról. És arról akar meggyőzni minket, hogy az e világi tevékenység, hírnév, vagyongyarapítás, világi érvényesülés, fontosabb nekünk, mint az Úr Jézus visszavárása, és a Róla való hűséges bizonyságtétel! Ám aki behódol, ennek a hazug ámításnak, az könnyen megfeledkezik, az Úr Jézustól rábízott két fontos feladatról! Ha mi, mélyen belegondolunk abba, hogy mit kaptunk Istentől, kegyelmi ajándék gyanánt, vagyis: üdvösséget, örök életet, akkor az Ő ajándékához képest, a mi hálás viszontszolgálatunk, a nullával egyenlő. Gondolnunk kell arra is, hogy Urunk egykor minket is elszámoltat, és nem mindegy, hogy milyen lesz a végeredmény: dicséretes, vagy csak elégséges.

Írta: Pecznyík Pál 2012-ben