Bírák 11: 30. Jefte fogadalma.................................................................................................... Jefte kissé meggondolatlan volt. Az Ige minket is arra tanít, hogy nem szükséges nekünk meggondolatlan fogadkozásokat tenni! Ha isten valóban megígér nekünk valamit, akkor azt vehetjük úgy , hogy már meg is adta!..........De ha mégis fogadsz, akkor teljesítsd!!!!!!!!!!!!!

Válasz

Bír 11, 29 • Jefte fogadalma és győzelme.
Jeftének az ammoniták felett aratott győzelmében nyilvánvaló, hogy újra nem Izráel és vezére, hanem az Úr a fő cselekvő és a győztes. „Az Úr Lelke jött Jeftére”, és ennek erejével ellenállhatatlanul vonult át Gileádon és Manassé földjén (bátor példájával harcosokat toborzott), hogy minél hamarabb megütközhessen Ammón seregével. Az ütközet előtt azonban fogadalmat tett, hogy azt ami (a szöveg így is fordítható: aki) győzelmes visszatérése esetén először lép ki háza ajtaján, égő áldozatul megáldozza az Úrnak.Jefte döntő csapást mért az ammoniták seregére, úgy hogy azoknak „meg kellett alázkodniuk Izráel fiai előtt”. A szentíró azonban nem felejti el megemlíteni, hogy „az Úr kezébe adta őket”. Jeftéé és Izráel fiaié csak az engedelmes odaszánás volt, de a győzelmet az Úr aratta.

Bír 11, 34 • Jefte teljesíti fogadalmát:
feláldozza a leányát. Jeftét hazaérkezésekor elsőnek lánya köszönti, aki Gileád lányainak élén győzelmi tánccal üdvözli a diadalmasan hazatérő vezért. Jefte megdöbbenve veszi tudomásul, hogy ha teljesíteni akarja fogadalmát, egyetlen leányát kell feláldoznia. Fájdalma jeléül megszaggatja ruháját. Azonban maga a leány ad biztatást apjának fogadalma teljesítésére: „Apám, ha szavadat adtak az Úrnak, cselekedjél velem úgy, ahogyan kijött a szádon…” A leány csak két hónap haladékot kér, hogy leánytársaival a hegyek közé vonulva elsirassa lányságát. Ezután az apa „teljesítette azt a fogadalmat, amelyet tett felőle”. Micpában Izráel leányai minden esztendőben négy napos ünnepen emlékeztek meg Jefte leányáról. A Jefte leánya feláldozásának történetében meglepő az emberáldozat, amelyik tiltott dolog volt Izráelben (Lev 18:21; 20:2–5; Deut 12:31; 18:10). Jeftének és leányának az ügyét azonban ettől a tilalomtól függetlenül ítéli meg a könyv szerzője. Feltűnő, hogy nem bírálja és nem helyesli, csak a maga tragikus nagyságában szemléli és tárja elő Jefte tettét. Megrázóan felemelő, ahogyan az apa és egyetlen leánya komolyan veszik az Úrnak tett fogadalmat, akkor is ha annak teljesítése egyikük életébe, a másikuknak gyógyíthatatlan fájdalomba kerül. A szöveg ugyan óvatosan fogalmaz és a 39 v. nem mondja ki nyíltan az emberáldozat tényét, de a 31 versből nyilvánvaló, hogy Jefte fogadalmában égőáldozatról van szó.


Biolka

Válasz