Lk 12,13-32: „13. Ekkor így szólt hozzá valaki a sokaságból: "Mester, mondd meg a testvéremnek, hogy ossza meg velem az örökséget!"
14. De ő így válaszolt: "Ember, ki tett engem bíróvá vagy osztóvá köztetek?"
15. Azután ezt mondta nekik: "Vigyázzatok, és őrizkedjetek minden kapzsiságtól, mert ha bőségben él is valaki, életét akkor sem a vagyona tartja meg."
16. Aztán példázatot mondott nekik: "Egy gazdag embernek bő termést hozott a földje,
17. ekkor így gondolkozott magában: Mit tegyek? Nincs hova betakarítanom a termésemet.
18. Majd így szólt: Ezt teszem: lebontom a csűreimet, nagyobbakat építek, oda takarítom be minden gabonámat és javamat,
19. és ezt mondom a lelkemnek: Én lelkem, sok javad van sok évre félretéve, pihenj, egyél, igyál, vigadozzál!
20. Isten azonban azt mondta neki: Bolond, még ez éjjel elkérik tőled a lelkedet, kié lesz akkor mindaz, amit felhalmoztál?
21. Így jár az, aki magának gyűjt, és nem Isten szerint gazdag."
22. Tanítványaihoz pedig így szólt: "Ezért mondom nektek: ne aggódjatok életetekért, hogy mit egyetek, se testetekért, hogy mivel ruházkodjatok,
23. mert több az élet a tápláléknál, és a test a ruházatnál.
24. Nézzétek meg a hollókat: nem vetnek, nem is aratnak, nincsen kamrájuk, sem csűrük, Isten mégis eltartja őket. Mennyivel értékesebbek vagytok ti a madaraknál!
25. De aggodalmaskodásával ki tudná közületek akár egy arasznyival is meghosszabbítani életét?
26. Ha tehát a legcsekélyebbre sem vagytok képesek, miért aggódtok a többi miatt?
27. Nézzétek a liliomokat, miként növekednek: nem fáradoznak, nem is fonnak, de mondom nektek, hogy Salamon teljes dicsőségében sem öltözött úgy, mint ezek közül bármelyik.
28. Ha pedig a mező füvét, amely ma van, és holnap a kemencébe vetik, az Isten így öltözteti, mennyivel inkább titeket, kicsinyhitűek!
29. Ti se kérdezzétek tehát, hogy mit egyetek, vagy mit igyatok, és ne nyugtalankodjatok.
30. Mert mindezeket a világ pogányai kérdezgetik. A ti Atyátok pedig tudja, hogy szükségetek van ezekre.
31. Inkább keressétek az ő országát, és ráadásul ezek is megadatnak nektek.
32. Ne félj, te kicsiny nyáj, mert úgy tetszett a ti Atyátoknak, hogy nektek adja az országot!"”

„Nézzétek a liliomokat...” (27). A bolond gazdag példázatát mintegy értelmezve Jézus Isten gondviseléséről beszél. A gondviselő Istenbe vetett hit nem felelőtlen embereket nevel, inkább szabadokat. Ez azt jelenti, hogy megváltozik a fontossági sorrend. Ami a legtöbb embert nap mint nap aggasztja, az nálunk a fontossági sorrend végére kerül, míg az első helyet Isten országának munkálása foglalja el. Ez az igeszakasz különösen ajánlott olvasmány gazdasági válságok és bankcsődök idején.Imádkozzunk az Istenbe vetett bizalom mélyülésért, félelmeink elengedéséért! Hálaáldozatunk legyen a gyülekezet legfontosabb céljának támogatása!


Református Bibliaolvasó kalauz