Lk 20,9-19: „9. Azután ezt a példázatot mondta a népnek: "Egy ember szőlőt ültetett, és munkásoknak adta bérbe, majd hosszú időre idegenbe távozott.
10. És amikor eljött az ideje, elküldött a munkásokhoz egy szolgát, hogy adják oda neki a részét a szőlő terméséből. De a munkások megverték, és üres kézzel küldték el.
11. Azután egy másik szolgát küldött, de azt is megverték, meggyalázták, és üres kézzel küldték vissza.
12. Majd egy harmadikat is küldött, de ezt is megsebesítették és kidobták.
13. Akkor így szólt a szőlő gazdája: Mit tegyek? Elküldöm szeretett fiamat, őt talán meg fogják becsülni.
14. De mikor azt meglátták a munkások, így tanakodtak egymás között: Ez az örökös! Öljük meg őt, hogy mienk legyen az örökség!
15. És kidobták a szőlőből, majd megölték. Vajon mit tesz most már velük a szőlő ura?
16. Eljön, és elveszti ezeket a munkásokat, a szőlőt pedig másoknak adja." Amikor ezt hallották, így szóltak: "Szó sem lehet róla!"
17. Ő azonban rájuk nézett, és ezt mondta: "Akkor mit jelent az Írásnak ez a szava: az a kő, amelyet az építők megvetettek, lett a sarokkő,
18. aki erre a kőre esik, összezúzódik, akire pedig ez a kő ráesik, szétmorzsolja azt."
19. A főpapok és az írástudók már abban az órában rá akarták vetni a kezüket, de féltek a néptől, mert az megértette, hogy róluk mondta ezt a példázatot.”

Azért dicsőítjük Istent ezekben a napokban, mert elküldte egyszülött Fiát. Az volt a vágya, hogy „…talán meg fogják becsülni” (13). Nem ez történt, hanem az, hogy a „saját világába jött, és az övéi nem fogadták be őt” (Jn 1,11). A Fiú így is vállalta küldetését. Isten mai szolgáinak is végig kell gondolniuk, hogy vállalják-e azt a küldetést is, amely lehet, hogy gyalázattal és üres kézzel záródik? Figyeld Jézus életét, és tanuld meg tőle, hogyan kell hűségesen szolgálni!


Református Bibliaolvasó kalauz