aki nem tanitvany,az nem ismeri fel Jezust,aki nem syerette soha,ay nem is igazi arulo.....---ezert annyira fajdalmas a Judas csok,mert benne van a valamikor megnyert szeretet elvetese,eldobasa is.

Válasz

Lk 22, 7 • Az utolsó vacsora (Mt 26:20–29; Mk 14:17–25).
Lk az előkészületeket Mk nyomán beszéli el: az említett nap (vö. 1. v.) Niszán hó 14, a vacsora kifejezetten páska-vacsora (a hémera tón azymón találó, mert délig minden kovászt eltávolítottak a házból, és estére már kovásztalan kenyeret adtak a páskavacsorához; a vacsora páska-jellegére nézve vö. a párhuzamok magyarázatát). A vacsora élőkészítésére maga Jézus ad utasítást, még pedig két nevén megnevezett tanítványának (Péter és János: az ősgyülekezet legtekintélyesebb vezetői, vö. ApCsel 3:1). Pontosan megjelöli, hogyan jutnak el a színhelyre (anagaion emeleti helyiség, nem tartozik szorosan a lakáshoz, így vendégek is igénybevehetik: estrómenon főként a kerevetekre és a vánkosokra utal, de általában: „berendezve”). Az elbeszélés titokzatos: nem tudjuk meg, hogy ki a házigazda (a korai hagyomány Márk anyjának; Máriának a házáról beszél; a részletek erősen emlékeztetnek a bevonulás előkészületeire, vö. 19:29kk.). Magát a vacsorát Lk, a teljesség igényével, párhuzamainál részletesebben beszéli el (14–18). A vacsorának megszabott rendje volt, és ehhez minden családban pontosan alkalmazkodtak. A családfő vezeti a vacsorát, közben többször átnyújtja a kelyhet a család tagjainak. Ilyenkor bibliai vagy más liturgikus szavak méltatják a páska-vacsora jelentőségét, és emlékeztetnek az egyiptomi szabadulásra. A családfő rövid igehirdetésben is dicsőíti Isten hatalmas tetteit. Izráel szabadításának ünnepe Jézus szavai nyomán válik az egyház ünnepévé, annak a szabadításnak az emlékére, amelyet ő szerez vére árán övéinek: olyan ünneppé, amelyen nemcsak emlékeznek róla, hanem ígérete szerint ő maga is jelen van övéi között. Lk két kehely-osztást említ, erről beszélnek az ezekhez fűződő szavak. Amit a páska-ünnep eddig Izráelnek hirdetett, az Isten eljövendő országábán teljesedik be látható módon. A mostani alkalomra azért vágyott annyira Jézus, mert most tudja megértetni tanítványaival áldozatának jelentőségét az ő eltávozása és a világkorszak befejeződése közötti időszakra nézve. Nem abban a formában lesz együtt ebben az időben övéivel, mint eddig volt: nem fogja lépésről lépésre ráigazítani lábukat az ő követésének útjára, de erre nem is lesz szükség. A páska-vacsora a golgotai áldozatról adott jel, új szövetség pecsétje. Jézus, az igazi páska-bárány olyan közösség útját készíti meg önmaga és övéi között, hogy e szövetség népének tagjai mostantól fogva megújult életük legbelső lényege szerint, a Léleknek egész lényüket betöltő ereje és világossága által járnak Krisztus útján. Ez az összefüggés folytatódik abban, hogy az ígéret felemelő szavait az árulóra utaló mondatok követik: ezek mély megdöbbenést és tanácstalanságot váltanak ki mindegyikükből. Az ember bűnének mélységére jellemző, hogy az áruló Jézus legközvetlenebb környezetéből kerül ki: még a búcsúvacsorán is különbségtétel nélkül lehet jelen közöttük. Mk-hoz hasonlóan Lk is csak az árulóra váró ítéletről szól: név szerint sem önmagától, sem tanítványai kérdésére nem nevezi meg, távozásáról, sem esik szó. Ha kiléte személyi kérdés, akkor csak önmaga számára az: másoknak csak tárgyi kérdés, intő példa. Ezt jelenti Jézus magatartása.


Biolka

Válasz