Az Úr Jézust sok elutasítás érte,s éri ma is.
Nem akarnak a kőszívek számára megnyílni.
Imára van szükségük,nem pedig elítélésre,
A kegyelmes Istennek minden lehetséges!

Válasz

Lk 9, 51 • Jézust elutasítják egy samáriai faluban.
Az elbeszélés a Lk-féle „nagy betoldás” bevezetése: jelentőségét Lk azzal is kiemeli, hogy sajátosan biblikus stílusban fogalmazva szól Jézusnak arról az elhatározásáról, amellyel rálép a Jeruzsálembe vezető útra, és ezt az elhatározást azzal köti össze, hogy az utat – a zsidók általános szokásától eltérően – a népe által megvetett, félpogány származású és kegyességében is tévelygőnek tartott samaritánusok országán át kívánja megtenni (a legjelentősebb LXX-kifejezések: estérixen to prosópon, héb. súm páním Jer 21:10; to prosópon autou én poreuomenon, héb. páne.ká hóle.kím 2Sám 17:11; a bibliai színezethez tartozik az is, hogy tanítványait aggeloi-nak nevezi). Az első próba a samaritánusok körében visszautasítással jár: Izráel megvetésére Samária is gyűlölködéssel válaszol. Jakab és János heves kitörése persze elsősorban személyes sérelmükből fakad, de bosszúvágyukat úgy akarják „legalizálni”, hogy az elutasítással Jézust ért sérelmet állítják előtérbe. Jézust azonban nem tévesztik meg: leinti őket (epetimésen autois), annyival is inkább, mert éppen Izráel fiainak nincs semmi erkölcsi alapjuk a samaritánusok értetlenségének és elutasító magatartásának megítélésére: Jézus is zsidó. Az 55b–56a mondataiban megszólaló korai magyarázó utal arra, hogy a tanítványokból megint „idegen lélek” beszél, ha ők nem is tudnak róla; Jézus pedig éppen messiási küldetése jegyében utasítja el a tanítványok ítéletre való készségét, amely földi életünkben soha nem „időszerű”.

Lk 9, 57 • Jézus követése (Mt 8:18–22).
Jézus Jeruzsálembe megy: ez nyomja rá a bélyegét a következő részletre, amelyben a 61k. többlet a Mt-párhuzamhoz képest. Első követője maga ajánlkozik: a jeruzsálemi utat Jézus hatalomátvételének közeledéseként értelmezi, és elérkezettnek látja az időt, hogy csatlakozzék hozzá, mert a kellő pillanatban mellette akar lenni, hogy dicsőségében osztozzék. Jézus válasza a válóságnak megfelelően jellemzi maga vállalta sorsát: kivetettként él az emberek világában, hogy rólunk elvegye az elvetettség átkát. Aki követi, annak ebben a sorsban kell vele osztoznia. A második követő is maga ajánlkozik, de feltételt szab, amely mögött látszólag a törvény komolyan vétele húzódik meg. Jézus éppen annyira nem enged ezen a ponton, amennyire komolyan veszi és véteti övéivel is egyébként az ötödik parancsolatot. Az ok egyedül az, hogy aki bármit is az ő követése elé helyez a döntés percében, az halott dologgal foglalkozik, és nincsen közössége az igazi élettel. A harmadik eset Illés és Elizeus kapcsolatának kezdetére utal (1Kir 19:20), és Jézus válaszából az válik világossá, hogy „nagyobb van itt” Illésnél az ő személyében. Aki nincs tisztában ezzel, az nem alkalmas Isten országára: magatartása Lót feleségének ingadozására emlékeztet, aki engedetlenségéért ítéletes pusztulásával fizetett.


Biolka

Válasz