A mai Áhitatnak aktualitása is akad,
Mert ma éppen Mária-nap van!
Nem ünnepeltetésre szeretnék hívni,
De Szűzmáriát példának említeni!
A tiszta életű lánynak nyitott volt a szíve,
Gábriel szavában nem kételkedett,
S "legyen.."alázatos,szófogadásával
Kész volt a testté lett Ige befogadására!
Nekünk is így kéne naponta megtenni
A kopogtató Úr Jézust a szívünkbe fogadni
Hogy bennünk hit által Ő növekedhessen,
S életünk Általa üdvbizonyosságot nyerjen!

A mai áhitat egyik fontos szervünkre mutat.
Minden érzékszervünknek fontos feladata van,
A Teremtő nem véletlenül,használatra szánta,
Hogy a lelki információkat Tőle meghallhassa.
Arra nem ami hasznunkra egyáltalán nem válik
Ami a lelkünket szennyes dolgokkal megfertőzi!
De ha arra használjuk fülünket,mire Isten szánta
Alkalmas lesz az Ő Igéjének pontos meghallására.
De a sok hallgatástól megkövéredhet ám a fülünk,
Nem elég magyarázatokat hallgatni,attól elrestülünk.
Időt kell szánni a Biblia naponkínti tanulmányozására,
S ez segít bennünket Istennel való kapcsolattartásra!
Mert lehet-e ennél fontosabb a lelki életünk számára
Mint,hogy az Úr Jézus szerint éljünk az Atyára hallgatva?!

A most olvasott tanítvány se volt példamutató,
Rá az volt jellemző,hogy a tanításokat kritizáló.
Csak a saját elgondolását tartotta valósnak,
Ezzel a többieknél magát külömbnek tartotta!
Veszélyes dolog másoknak el nem fogadása,
Ezzel jár önmagunk káros felmagasztalása!
A Sátánnak szerzünk ezzel nagy sikerélményt
Hisz' Ő oltotta az emberbe ezt a kezdeteknél!
Nézzünk inkább példaképünkre az Úr Jézusra,
Aki életét Atyja akarata szerint értünk feláldozta,
A golgotai keresztet is mentésünkre felvállalta!

Szomorú történet egy újabb hűtlen tanítványról,
Aki a tilalom ellenére lett két Urnak szolgáló.
Tette a rábízott lelki szolgálatot is megosztva,
Az evilági hívságokhoz makacsul ragaszkodva!
S kettőt pedig -tudjuk jól -nem lehet csinálni,
Félszívvel az Urunkkat képtelenség szolgálni!
El kell dönteni a mai lelki munkásoknak végleg,
Hogy megszakítják kapcsolatukat az istentelennel!
Mert vannak,akik nem a munkára koncentrálnak,
Hanem lesik az alkalmat,s lesznek más ártására!
Az evilág fejedelme törekszik a széthúzás szítására,
Hogy ne jusson idő Isten igéjének magyarázására!
Ne legyünk mi botránkoztató, kétfelé sántikálók tanítók,
Mert leszünk majd akaratlanul is Démáshoz hasonlók.

Apollós szolgálta az Úr Jézust,elhívott volt,
Akit nem a Szentlélek,hanem a kedve irányított!
Az ilyenre mondja az Ige,hogy testi keresztény,
Aki aszerint szolgál,mikor mi nyeri el a tetszését.
Mi ne legyünk ilyen Apollós példját követő hívek
Hagyjuk,hogy irányítson a Szentlélek bennünket!
Az Úr Jézus legyen mindig lelki szemeink előtt,
Aki sohase a maga kedve szerint cselekedett,
Hanem a napot mindig imádsággal kezte,végezte,
Sőt állandó kapcsolata által figyelt az Atyaistenre!
Ha mi is eszerint törekszünk ,majd cselekedni,élni
Képesek leszünk a kedvünket életünkből kikapcsolni,

Egy félszeg,labilis tanítványról kapunk ma tudósítást.
János Márkról,akit az Úr elhívott,de ráijesztett a Sátán!
Nagyon nagy visszatartó erő a rettegésünk valamitől
Gátolhatja a munkánkat,eltéríthet ,s van ki visszahőköl!
Pedig Urunkra ha hallgatunk,nincsen semmi félnivalónk,
Mert Ő Ki a SZERETET képes arra,hogy kiűzze a félelmet!
Rájött erre János Márk is,s aki végül elnyerte a bátorságot
S folytatta a rábízott feladatot ,mellyel nekünk példát adott!

U.I.

MINDEN BŰNNEK VAN KÖVETKEZMÉNYE,
A KITARTÓ HITHARCNAK GYŐZELEM A VÉGE!

Az áldásra vágyó ember sokféleképp próbálkozhat
Ügyeskedéssel,csalással s ereje fitogtatásával.
De egyikkel se lehet az áldást Istentől megkapni,
Mert Ő a tapasztalat szerint egyiket sem értékeli!
Jákob mindegyiket -mint láthattuk -már kipróbálta,
De nem lett áldott tőle se Ő sem pedig a családja.
Az áldást nem lehet semmiképpen megszereznünk,
Csak beismerve semmiségünket érte könyörögnünk!

Csalással sokan sok mindent elérnek.
Nézzük csak a sok "újgazdag" embert!
Nem dolgoztak biz' többet az átlagnál,
Mégis jobban élnek a szorgoskodóknál!
Ezt a csalást akarta Jákob is gyakorolni,
Az áldást ekképpen akarta megszerezni.
De annak dacára,hogy minden terv sikerült,
A végső cél meg nem valósult "dugába dült"!
A Szülők vétke is benne volt ebben bőven,
A saját akaratuk szerint Isten ellenében tettek!
De még ne keseregjünk,folytatódik a történet!

Mondhatok egy másik példát is. Isten a szeretetét sem egyszerre ömleszti ránk, mert el sem bírnánk viselni. Naponta adagonként, egyre többet és többet ad. Nem egyszerre, keveset , és csak azt veszed észre, hogy mindennap kell belőle még egy kevés szeretet. És egyre jobban kívánod a jelenlétét, egyre többet és többet, és végül már nem tudsz létezni sem nélküle. igy van ez az adakozással is. Ha csak kevés van keveset adok. Ha majd több is lesz, lehet hogy másnak adom, de akkor már többet adok. Mert megértem, hogy a kevés is meg a sok is Istentől van. Mindent tőle kaptunk, és neki adunk vissza, ha szükség van rá valakinek. Minden jó adomány tőle száll alá. Isten áldjon benneteket