Köszönöm kedves Erzsike ,nagyon szépet hoztál nekünk .

Különösen az utolsó mondat gondolkodtat el.

Köszönöm kedves Évike hogy megosztottad velünk ,szeretettel várlak vissza

Bír 15, 1 • Sámson felgyújtja a filiszteusok földjének termését.
Sámson házassága ún. sadika-házasság lehetett, amelyben az asszony az apa házánál marad. Ezért Sámson részéről magától értetődőnek látszik, hogy haragja elmúltával visszamegy apósa házához. Ő tudja, amit a filiszteusok még nem tudnak, hogy neki nincs oka félelemre a filiszteusok között sem. A békülést a magával vitt kecskegödölyével akarja egyengetni. Sámsont azonban apósa nem engedi „bemenni” a feleségéhez, sőt tudtára adja, hogy le kell mondania az asszonyról, mert az már más férfi, a lakodalmas vőfély felesége lett. Az apósa félelmében felajánlja az asszony húgát. Sámson azonban nem fogadja el az ajánlatot, mert érzi, hogy méltánytalanság történt vele. Nemcsak anyagi kár érte, hiszen tetemes összeget kellett fizetnie feleségéért, hanem gúnyt űztek belőle azzal, hogy a vőfélyhez adták feleségül. Hiszen éppen a „vőlegény barátjának” lett volna a kötelessége, hogy a menyasszonyra vigyázzon és a vőlegényhez vezesse. Sámson nagy haragra gerjedt, és úgy gondolta, hogy most már méltán áll bosszút a filiszteusokon.Kegyetlen tréfát eszel ki. A farkukkal összekötözött rókák közé égő tűzcsóvákat köt és az állatokat a filiszteusok gabonatábláiba, szőlőibe és olajligeteibe engedi. Mivel éppen aratás ideje van (május–június hónap Palesztinában), a kár igen nagy, különösen a gabonában. Az ellenség terménye megsemmisítésének ezt a módját, mint harci eszközt alkalmazták a mameluk szultánok a 14. században. Mivel a farkuknál összekötözött állatok két ellenkező irányba igyekeztek, útirányukat nem lehetett kiszámítani, szinte lehetetlen volt elfogni őket és védekezni a tűzvész ellen.A filiszteusok a kor szokása szerint – a kollektív felelősségrevonás értelmében – a tettes családján álltak bosszút, akkor is, ha azok nem voltak közvetlen okai a történteknek. Megégetik Sámson apósát és feleségét, akik végső fokon a szerencsétlenség okozói voltak, amiért csúfot űztek Sámsonból. A filiszteusoknak ez a tette újabb bosszút vált ki Sámson részéről. Sámson apósa és jog szerinti felesége elpusztításáért „válluktól a tomporukig elverte” a gyilkosokat, ez a kifejezés azt is jelentheti, hogy agyonverte őket. Ezek után Sámson egy nehezen hozzáférhető barlangban, az etámi sziklahasadékban lakott, hogy megmeneküljön a filiszteusok dühétől. Etám, júdeai város, Bethlehemtől délre, kissé távolabb volt a filiszteus határvidéktől, mint Sámson szülőfaluja.

Bír 15, 9 • Sámson hőstette Lehiben.
A filiszteusok Sámson kiszolgáltatását kérik, az izraelitáktól. A filiszteus uralom fölényét mutatja, hogy az izraeliták ellentmondás nélkül készek engedni a filiszteusok kívánságának. Háromezer izraelita férfi indul el Sámson elfogására. Sámson ellenkezés nélkül megadja magát, azonban egy feltétellel, ha honfitársai nem ölik meg, csak megkötözik. Amikor annak a helynek a közelbe értek, ahol a filiszteusok várták Sámson kiadatását, és diadalordítással fogadták a Sámsont hozó izraelitákat, Sámsont „megszállta az Úr Lelke” és a kötelékek úgy pattantak le róla, mint ahogyan a lenrost a tűzben szétmállik. Egy ki nem száradt, azaz friss szamárállkapoccsal, amelyet Sámson éppen kéznél talált, ezer filiszteust ölt meg. Sámson győzelmét versben foglalja össze (16 v.). Sámson nem csak hatalmas erejű, hanem művész-lélekkel megáldott ember is volt. A helyet, ahol ezt a győzelmet aratta „Rámat-Lehinek” (állkapocs-magaslat) nevezte el.A rettenetes harc után Sámsonon halálos szomjúság vett erőt. Víz azonban nem volt a környéken. Isten ekkor azzal mutatta meg szabadító hatalmát, hogy forrást fakasztott szolgájának. Sámson ezt a forrást „Én-Hakkóré”-nak (kiáltó-forrás) nevezte, mert az Úrhoz kiáltott és meghallgatta.

Bír 15, 20 • Sámson húsz esztendeig Izráel bírája.
Ez a megjegyzés még a tizenhatodik részben is visszatér (31 v.). A Sámsonról szóló történetekben nem olvasunk arról, hogy bírói tevékenységet folytatott volna. Azonban nem lehetetlen, sőt természetesnek látszik, hogy Sámsontól, aki tetteiből és szavaiból ítélve, nemcsak erős, hanem eszes ember is volt, peres ügyekben sokan tanácsot kértek Izráelben. De a „bíró” szó másik értelmében (azaz: „szabadító”) is lehet őt bírónak nevezni, mert tettei Izráel elnyomóinak, a filiszteusoknak az elrettentésére szolgáltak.


Biolka

Bír 14, 1 • Sámson házassága és ellentéte a filiszteusokkal.
Amilyen különös és váratlan fordulatokkal teljes a Sámson élete, olyan a házassága is. Timnában, szülőfaluja közelében, megszeretett egy filiszteus nőt. A kor szokása szerint szüleit kéri, hogy bonyolítsák le a szokásos házassági szerződést, azaz vegyék feleségül neki a filiszteus nőt. A szülők először felháborodva tiltakoznak ellene. Érthetetlen előttük, hogy valaki, aki az Úrnak názirja, hogyan vehet a „körülmetéletlen”, bálványimádó filiszteusok közül feleséget. Izráel közelében lakó népek, mind sémi népek voltak, akik körében szokás volt a körülmetélés. Egyedül a filiszteusok voltak körülmetéletlenek, ui. az égei tengeri népek nem gyakorolták ezt a keleti szokást. Szülei azonban nem tudták, hogy Sámsonnak ez a szándéka „az Úrtól” van, ui. házassága révén kerül majd kapcsolatba és egyben ellenséges viszonyba népe nyomorgatóival.3–9 v. Sámson hatalmas ereje akkor mutatkozik meg először, amikor szüleivel Timnába megy leendő feleségéhez. Azt olvassuk, hogy amint egy oroszlánkölyökkel találkozott, „megszállta az Úr Lelke”, és kettészakította a vadállatot. Hazafelé menet Timnából a kettéhasított oroszlán tetemében egy méhrajt talált és mézet. Ez ad neki alkalmat arra a találós kérdésre, amellyel a lakodalma alkalmával zavarba fogja ejteni a filiszteus násznépet.10–20 v. Sámson lakodalma a keleti mennyegzők szokásos keretei közt folyt le. Hét napig tartott, amelyen a szertartások vezetését a vőfély, „a vőlegény barátja” végezte. A mennyegzői táncok mellett sok tréfás vers és találós kérdés is elhangzott. Sámson ennek kapcsán tett fel egy találós kérdést, amely az oroszlán tetemében talált méz láttán fogamzott meg benne: „Étel jött ki az evőből, édes jött ki az erősből”. Sámson a megfejtésnek feltételeket szabott. Azt ígérte, hogy ha megfejtik, a jelenlevő harminc férfinak egy-egy ruhát ad. De ha nem tudják megfejteni, akkor a násznép köteles neki harminc öltöző ruhát adni. A filiszteus násznép, mivel képtelen volt Sámson találós kérdését megfejteni, feleségét kényszerítette rá, hogy tudakolja meg Sámsontól a találós kérdés megfejtését, ui. a harminc öltöny ruha anyagi romlásba döntötte volna a részvevőket. Sámson ugyan felesége unszolására elárulja a kérdés értelmét, de bosszúból harminc filiszteus férfit öl meg, és fosztja meg őket ruháiktól, hogy megfizethesse tartozását. Haragjában otthagyta feleségét és visszament apja házához. De nem is lett volna neki tanácsos az askelóni eset után a filiszteusok közt maradnia. Sámson apósa viszont férjhez adta Sámson feleségét a vőfélyhez, a „vőlegény barátjához”. Az após a történtek után méltán remélte, hogy nem lesz többé dolga Sámsonnal, ráadásul kettős hasznot húzhat a lánya kétszeri férjhezadásával. Ez az ügy újra okot szolgáltat Sámsonnak a bosszúra.


Biolka

Bír 13, 1 • Isten Izráelt a filiszteusok kezébe adja.
Isten büntetése az engedetlenné vált Izráelen most a filiszteus elnyomásban jelentkezik. A filiszteusok a Kr. e.-i 12. században telepedtek meg Palesztína partjain, a termékeny tengerparti síkságon. A filiszteusok az égei-tengeri népek csoportjába tartoznak. Ámós és Jeremiás könyve szerint Kréta szigete volt őshazájuk (Ám 9:7; Jer 47:4). Telepeik öt erődített város körül (Asdód, Askelón, Ekron, Gát, Gáza) helyezkednek el. Maga Palesztína is a filiszteusoktól kapta a nevét. A filiszteusok Izráel legszívósabb ellenfeleinek bizonyultak a történelem folyamán. A kanaániták mellett Izráel ősi ellenségeinek számítottak, mert igényt tartottak az ígéret földjére. Századok telnek el, míg végre sikerül Izráelnek a teljes fölényét biztosítani a filiszteusok fellett.

Bír 13, 2 • Sámson születését az Úr angyala jelenti.
Sámson személyének jelentőségéhez tartozik annak a ténynek a hangsúlyozása, hogy születését Isten előre jelenti. Csak egészen kevesen voltak olyanok az üdvözítés története folyamán, akiknek az élete ilyen módon kezdődött. Izsák, Sámson, Sámuel, Keresztelő János és Jézus születését előzték meg angyali jelenések.Sámson szülei Dán nemzetségéből származtak. Feltűnő, hogy a 2 v. nem Dán törzséről, hanem „nemzetségéről” beszél. Mivel Dánnak a nemzetségtáblázatok bizonysága szerint csak egy fia volt, ezért a törzs és a nemzetség egybe esett, így mindkét elnevezés geneológiailag jogosult (vö. Gen 46:23; Num 26:42 vö. Bír 18:1.11). Sámson szülei Dán törzsének eredeti törzsi birtokán laktak Közép-Palesztinában. Ezt mutatják a Sámson történetében található összes földrajzi nevek, de az az egyszerű tény is, hogy csak ezen a területen lehettek állandó érintkezésben a filiszteusokkal. A Bír 18-ban leírt esemény még vagy nem következett be, vagy nem érintette Sámson rokonságát. Sámson apjának a neve Manóah, anyjának nevét nem ismerjük. Így nem tudjuk Sára, Anna, Erzsébet és Mária neve mellé sorolni, de hite és hitének bátorsága példaként maradt fenn.Sámson születésének története azzal kezdődik, hogy az Úr angyala mezei munka közben megszólította Mánóah feleségét. Az asszony eddig meddő volt, de most az angyal fiú születését jövendőli neki. Ezt a jövendőlést azzal egészíti ki, hogy a „gyermek születésétől fogva Isten názirja lesz” (vö. 5.7 v.). Az asszony utasítást kap arra nézve, hogy milyen életmódot folytasson terhessége alatt. Mánóah miután megtudta, hogy az Úr angyalához hasonló jelenségtől kaptak jövendőlést, könyörgött az Úrhoz, hogy újra küldje el követét, mert szeretnék megtanulni, hogy miképpen kell nevelni nagyra hivatott fiukat. Az Úr angyala ekkor újra megjelent a mezőn dolgozó asszonynak, ez elfutott férjéért, most már ketten mennek a jelenés helyére és kérnek tanácsot születendő fiuk nevelésére nézve. A különös vendég válasza azonban újra csak az anya terhesség ideje alatt kötelező életmódjára vonatkozik. Azzal, hogy a gyermek az Úr názirja lesz (5 v.), az Úr angyala már válaszolt a kérdésre. Most azt a rendelkezését erősíti meg, hogy az édesanyának is vállalnia kell a fia megszületéséig a názir életmódot (13–14 v.). Ez a rendkívül gondos előkészület a születendő gyermek rendkívüli isteni megbízatására utal és rendkívüli megbízatását van hivatva előkészíteni. A názir, az Úr felszenteltje (az nzr gyök jelentése: tartózkodni, magát megtartóztatni, önmegtartóztatással magát megszentelni, odaszentelni) nem ihat bort és részegítő italt, sem tisztátalant nem ehet, nem nyírhatja le haját és halottat sem érinthet (vö. Num 6:1–8). A nazirátus törvénye két formában volt ismerős Izráelben, volt egy ideiglenes nazirátus, amely csak egy bizonyos időre szólt, de Sámson példájából látjuk, hogy volt egy egész életre szóló nazirátus is. A Mt 2:23-ban található angyali mondás Jézus nevéről (nazoraios) valószínűleg szintén arra utal szójátékszerűen, hogy Jézus is anyja méhétől Istennek szentelt nazireus volt, akkor is, ha ez nála nem külső szabályok megtartásában mutatkozott. Sámson esetében csak arról tudósít a Bír, hogy nem nyíratta le haját sohasem (16:17). A le nem nyírt haj a názir fején, Isten teremtői szabadságának jele volt. Az Istennek szentelt ember ábrázatának olyannak kellett lennie, ahogyan Isten teremtői kezéből kikerült. A szeszes ital fogyasztása azért volt tilos, mert az ember által keltett mámor esetleg démoni inspirációt eredményezett. Ez a mesterséges inspiráció a pogány vallások papjainál és a hamis prófétáknál szokásban volt. Isten szent embere viszont csak Isten Lelkének ihletése alatt állhat.Mánóah találkozása az angyallal elibénk idézi a keleti ember vendégszeretetét és emberségét a jövevénnyel szemben. A meghívás és a kecskegödölyéből vagy más fiatal állat húsából készített eledel felkínálása annak a jele, hogy a vendéglátók tudják, rendkívüli vendéggel állanak szemben (vö. Gen 18:7–8; Bír 6:19). A vendég nevének megkérdezése is erre a sejtésükre utal. Különben az udvariasság tiltja, hogy a keleti ember három nap eltelte előtt megkérdezze a vendég nevét. A jövevény a kérdésre így válaszol: „Csodálatos”, azaz nincs neve, csak csodálatos tetteiből lehet megtudni, hogy kicsoda. Többek között ennek a történetnek az értelmezése is hozzájárult ahhoz, hogy Jahve nevét később egyre ritkábban vagy egyáltalán nem ejtették ki. Az ószövetségi kijelentés Istenének nincs emberhez vagy pogány istenekhez hasonló neve. Ő megidézhetetlen és összehasonlíthatatlan Isten (Zsolt 40:6). Mózes is lényegében hasonló feleletet kap, amikor Isten nevét akarja megtudni (Ex 3:14kk.).Amikor a vendég nem fogadja el a felajánlott ünnepi lakomát, Mánóah – szintén a vendég parancsára – az Úrnak áldozatként bemutatja. A közelben levő kőből oltár lett, ahol az áldozat lángjában felszállt „az Úrnak angyala” (20 v.). Ekkor döbbent rá Mánóah és a felesége, hogy az „Úr angyala” volt az, aki két ízben is náluk járt és beszélt velük. Az Úr angyala az Ószövetségben Jahve egyik megjelenési formája, Jahve képviselője vagy maga Jahve (vö. Gen 18:1–33; Bír 6:22–23). Mánóah megdöbbenve állapítja meg, hogy az Istent látták, és ezért meg kell halniok (22 v.). Felesége azonban világosabb hittel, és a hit nagyobb bátorságával értette a jelenést, tudta, hogy az Úr megjelenése nem halált, hanem áldást és életet, egyben nagy feladatot jelent számukra. Az Úr kegyelmesen lehajolt hozzájuk, kijelentette magát nekik, az áldozatban közösségre lépett velük, különleges szolgálattal bízta meg őket. Nevüket kiemelte az ismeretlenség homályából, életüknek és munkájuknak maradandó értelmet adott. Ez Isten kegyelmes kinyilatkoztatásának értelme.

Bír 13, 24 • Sámson születése és első indíttatása.
Sámson anyja fiának „nap-ember” elnevezést adta. Egyes exegeták szerint ez a név és viselője Heraklész görög mondahősre emlékeztet. Ha lehetnek is távoli reminiszcenciák és közös vonások a két hős alakjában, azonban Sámson egész személyisége olyan mélyen be van ágyazva az ószövetségi kijelentés theologiájába és üdvtörténeti gondolkozásába, hogy lényegét illetően nem hasonlítható össze Heraklésszel. A gyermek Sámsonról azt olvashatjuk, hogy „az Úr megáldotta”. Az Ószövetség a Gen 1-től kezdve ezzel a mondással jelzi Isten szeretetének gazdag kiáradását teremtményeire és választott eszközeire. A 25 v.-ben egy igen jellegzetes megjegyzést olvashatunk, amely Sámson életének találó jellemzését is adja: „és kezdte az Úr Lelke nyugtalanítani…” Sámson élete valóban állandó nyugtalan tettrekész állapot volt, amelyben mindig készen állott betölteni Istentől rendelt szabadító küldetését: a filiszteusok megfélemlítését és elrettentését az Istentől kapott hatalma erejével. Sámson kegyetlennek látszó tettei azt érzékeltetik a filiszteus elnyomókkal, hogy hatalmuknak és zsarnokságuknak van határa. Ez a határ Isten szabadító szeretete.


Biolka

Bír 12, 1 • Az Efrajimmal folytatott harc megkeseríti a győzelem örömét.
Efrajim férfiai kivonulnak Jefte ellen, hogy fegyveresen vonják felelősségre azért, hogy őket kihagyta a hadjáratból és így elestek a zsákmánytól és a győzelem dicsőségétől. Jefte szemükre veti, hogy éppen az ellenkezője igaz, mert amikor hívta őket, nem jöttek segíteni. Efrajim azonban továbbra is támadóan lép fel. Jefte a gileádiak élén megütközik velük, és megfutamítja őket. A gileádiak lezárták az átkelő helyeket a Jordánon, és a „Sibbólet” szó segítségével „igazoltatták” az átkelőket. Aki nem tudta kiejteni a szót helyesen, felkoncolták. Az efrajimiak ui. az „s” mássalhangzót nem tudták kiejteni, ezért „Szibbóletet” mondtak. Az elbeszélés hitelességét alátámasztja az a nyelvészeti megfigyelés, hogy Efrajim hegységnek egy részén a legutóbbi időkig a lakosság „s” helyett „sz”-et mond. Az elesett efrajimiak száma mutatja, hogy milyen áldozatokkal jár a testvérharc. Ami Gedeonnak egykor sikerült, a féltékeny testvér-törzs lecsillapítása, ebben Jefte kudarcot vallott. Isten népének életében sokszor megtörtént, hogy amikor Isten megszabadította ellenségeitől és békességet adott neki, testvérharcokban őrölte fel erejét.

Bír 12, 8 • Ibcán, Élón és Abdón bíráskodása.
A három vezető személy Izráel ún. „kis bíráinak” a sorába tartozik. Nevükhöz nem fűződik semmilyen szabadító tett. Abból a tényből azonban, hogy a Bír feljegyzi nevüket és bírói működésük időtartamát, arra következtethetünk, hogy ezeket a személyeket egy meglevő intézményes bírói tiszt betöltésére választották. Isten nemcsak háborús veszély idején gondoskodott szabadítókról, hanem béke idején is adott intézményt és hozzá alkalmas személyeket Izráel belső rendjének fenntartására.A három bíró közül az első Ibcán volt, aki Bethlehemben bíráskodott. Nem jegyzi fel a szerző, hogy a júdeai, vagy a Zebulón területén levő Bethlehemről van szó. Valószínű, hogy a júdeai Bethlehemről, mivel ez az ismertebb, ezért nem fűz külön jelzőt hozzá a szerző. Ibcánról csak annyit tudunk, hogy harminc fia volt. Ez arra vall, hogy gazdag és tekintélyes ember lehetett.Élón, bár Zebulón törzséből származott, Ajjálonban, Efraim területén bíráskodott. Ez a tény valószínűvé teszi azt a feltételezést, hogy a legtekintélyesebb északi törzs, Efrajim területén volt általában a bírák székhelye (vö. 4:5; 10:1).Abdónról, aki már Efrajimból származott, csak annyit jegyez fel a könyv, hogy hatalmas családja volt. A nagy család az ószövetségi gondolkozás szerint áldás volt. A negyven fiú és harminc unoka jele annak, hogy Abdón életét Isten gazdagon megáldotta.


Biolka

Találkoztam már olyan emberekkel, akiket láttam magam előtt ugrálni, "bohóckodni", és mégis mikor azt mondtam, hogy ő lelki-szellemi értelemben halott, nem akarta megérteni! Pedig Isten szemében halottak vagyunk mindaddig, míg újjá nem születünk, míg meg nem találjuk Jézus Krisztust, és nem fogadjuk el Őt személyes Megváltónknak!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!

Bírák 11: 30. Jefte fogadalma.................................................................................................... Jefte kissé meggondolatlan volt. Az Ige minket is arra tanít, hogy nem szükséges nekünk meggondolatlan fogadkozásokat tenni! Ha isten valóban megígér nekünk valamit, akkor azt vehetjük úgy , hogy már meg is adta!..........De ha mégis fogadsz, akkor teljesítsd!!!!!!!!!!!!!

Bír 9, 22 • Abimelek lerombolja Sikemet és kiírtja polgárait.
A 22. versben azt a különös megjegyzést olvashatjuk, hogy Abimelek három esztendeig uralkodott Izráelen. Úgy látszik, hogy talált magának híveket Izráelben is. Testvérgyilkosságát bizonyára „igazolta”. Gedeon emléke pedig méltatlan fiára is kihatott, Izráel a méltó apa utódját látta benne. Az embereket meg lehet téveszteni, azonban Istent nem. A 23. versben olvasható megjegyzés: „Isten egy gonosz lelket bocsátott Abimelek és Sikem polgárai közé” – azt akarja kifejezni, hogy olyan történelmi időkben, amikor látszólag a gonoszság, a hatalom- és nyereségvágy, gyilkolási ösztön és cinkosság szab törvényt önmagának, a hatalom akkor is Isten kezében van, aki gondoskodik arról, hogy minden elkövetett bűn visszaszálljon a vétkesek fejére. A történelmi igazságszolgáltatás, ha olykor késik is, nem maradhat el. Isten malmai, ha olykor lassan, de biztosan őrölnek.A sikemiek kapzsisága vesztükké lett. Nem volt elég nekik városuk gazdagsága, a szenthelyből és a várost körülvevő termékeny földekből származó jövedelem, útonállásra adták magukat. Ezzel ellentétbe kerültek Abimelekkel, aki Izráel királyaként kénytelen volt fenntartani a közrendet. A sikemiek nem elégedtek meg az ország közbiztonságának súlyos megzavarásával, hanem fellázadtak Abimelek fennhatósága ellen. A lázadás szervezője egy Gaál nevű férfi volt, Atyja nevének, Ebednek említése valószínűleg alacsony származására utal. Gaál családjával együtt Sikemben talált menedéket Abimelek elől, és ott egy őszi ünnep alkalmával a nép Abimelek ellenes hangulatát kihasználva, nyílt lázadást szít a király ellen (22–29 v.). Zebul, Abimelek sikemi helytartója azonban értesíti a királyt a lázadásról, aki meglepetésszerűen megjelenik Sikem alatt és megveri Gaál seregét. Erre a sikemiek elűzik Gaált (30–41 v.), de Abimelek nem elégszik meg ezzel, hanem csellel elfoglalja a várost, lakosait legyilkoltatja és a város helyét sóval behinteti (42–45 v.). Hasonlóan cselekszik Millóval, Sikem fellegvárával és a benne levő Baál szentéllyel (46–49 v.). Egy lerombolt város sóval való behintése azt jelenti, hogy a helynek ezentúl pusztasággá kell válnia. Így teljesedett be Jótám prófétai üzenete. Tűz jött ki a tüskebokorból és megemésztette a cédrust. Gedeon kanaánita ágyasának fia, akit a sikemiek tettek maguk felett királlyá, most elpusztította Sikem ősi és büszke városát. Sikem lerombolásának ténye jelentőségében meghaladja egy város lerombolásának történetét. Sikem ezentúl megszűnt kanaánita városnak létezni, megszűnt benne a kanaánita szentély, a Baál-Berit szentélye. A helyén már Izraelita város épült. Az emberi zűrzavar és Isten gondviselése folytán így szabadult meg Izráel Közép-Palesztina legjelentősebb kanaánita városától, amely Baál szentélyével állandó veszedelmet jelentett számára.

Bír 9, 50 • Abimelek pusztulása.
Abimelek sem elégedett meg Sikem elpusztításával, hanem a Sikemmel szövetséges Tébecet is meg akarta példásan büntetni. (Tébec kb. 15 km távolságra volt Sikemtől.) Abimelek a várost elfoglalta ugyan, de a fellegvárat nem tudta bevenni. Amikor Abimelek a fellegvár közelébe nyomult, hogy Sikemhez hasonlóan felgyújtsa, egy asszony egy malomkő felső részével (10–15 cm × 30–40 cm széles és 5–7 cm vastag ovális alakú kő) bezúzta koponyáját. A király érezve, hogy halálos sebet kapott, kérte fegyverhordozóját, hogy ölje meg, ui. szégyen volt egy harcos férfinak asszony kezétől meghalni. A fegyverhordozó enged ugyan a király kérésének, de ez nem változtat azon a tényen, hogy Abimelek, aki szégyenletesen ragadta magához a hatalmat, szégyenteljes halált halt.Bár Abimelek története csak epizód, és bár nem számítják Izráel bírái közé, jelentősége pozitív és negatív tulajdonságaival együtt túl utal önmagán és igen fontos a királyság intézményének korabeli theologiai megítélése szempontjából. A király (mäläk) szónak különös csengése volt az izraelita fülben. Izráel királynak nevezte magát Jahvét (Ézs 6:5; Zsolt 93; 95–99). Mivel az ókori keleten a királynak isteni jogai voltak, Izráelben ennek a megvalósítása lehetetlen volt, a királyság intézménye mindig a szövetség theologiájának erős kritikája alatt állott. Izráelben legfeljebb egy olyan királynak lehetett létjogosultsága, akit Isten hívott el, és aki tiszteletben tartja Jahve-király szövetségi törvényeit.


Biolka

Bír 9, 1 • A sikemiek királlyá választják Abimeleket.
Abimelek nem tartozik a bírák közé, Izráel Istentől-rendelt bíráinak sorába. Példája elrettentő torzképe az Istentől rendelt és a néptől önként elfogadott szabadító személyek példájának. A szövegből világosan kitűnik, hogy Abimeleket nem Isten hívta el, hanem maga szerezte királyságát, ráadásul becstelen úton. Sikem kanaánita város polgárai utalnak ki pénzt neki a Baál-Berit templomából, hogy testvéreit bérgyilkosokkal kiírthassa. Abimelek a sikemiek lokálpatriotizmusának hízeleg, és a vérségi kapcsolataikra hivatkozva nyeri meg őket galád tettének. Feltűnő, hogy a kanaánita sikemiek ugyanott tették királlyá Abimeleket, a „sikemi emlékoszlop tölgyfájánál”, ahol egykor Józsué megújította a szövetséget Jahve és Izráel között (Józs 24:26).A 6. v. különbséget tesz Sikem és Milló között, bár a két hely között szoros kapcsolat volt. Milló az elbeszélésből következtetve Sikem fellegvára lehetett, ahol a Baál-Berit temploma állott.

Bír 9, 7 • Jótám meséje.
Abimelek királysága fölött Jótám meséje mondja ki a megsemmisítő prófétai ítéletet. Jótám Gedeon (akit a 9. rész kizárólag Jerubbaal néven említ) legkisebb fia, aki gondviselésszerűen megmenekült a kivégzéstől, amikor bátyjait legyilkolták. Jótám a Garizim hegyéről, amely Sikem fölött áll, beszédet mond Sikem polgáraihoz. A beszéd „Jótám meséje” néven ismert az ószövetségi irodalomtörténetben, és az óhéber elbeszélő művészet egyik legszebb ránkmaradt emléke. Minket első renden theologiai tartalma érdekel. Jótám példázatszerű mesét mond a fák balul sikerült királyválasztásáról, amelyik a sikemiek királyválasztását és annak várható végét példázza. Sem az olajfa, sem a szőlő nem fogadják el az ajánlatot, mert az embereknek hasznot hajtó gyümölcstermés helyett nem kívánnak „hajlongani a fák előtt”. Ez a jellemzés a király ceremoniális pózolásának kigúnyolása, amelyet a szabad izráelita ember teljesen haszontalannak és nevetségesnek tart. Mivel nem akad a hasznos és tiszteletreméltó fák között egy sem, amelyik elvállalná a királyságot, a leghaszontalanabb növényt a tüskebokrot kérik fel a fák a királyi tiszt elvállalására. A tüskebokor királysága azonban veszedelmessé válik, mert száraz bozótja könnyen gyullad, és tüze belekaphat a leghatalmasabb fába, a Libanon cédrusába is, és megemésztheti azt. A tüskebokornak az a kívánsága, hogy a fák árnyékában pihenjenek, gúnyos célzás Abimelek silány kérkedésére. A fenyegetés pedig utalás arra a valóságos veszedelemre, ami Abimelek és Sikem szövetségéből származik a városra, amely Közép-Palesztína legnagyobb és legtekintélyesebb városa volt mindeddig.Jótám alkalmazza meséjét az adott helyzetre. A hangsúly a sikemiek hűtlenségén és bűnén van. Ők azok, akik lehetőséget adtak Abimeleknek testvérei legyilkolására, ők választották királlyá Abimeleket. Ha igaz módon és hűségesen cselekedtek, legyenek boldogok királyukkal, de ha nem, legyenek egymás számára kölcsönösen veszedelemmé és pusztulássá. Jótám szavai prófétai ihletéssel és bátorsággal kimondott szavak. Az elkövetkező események igazolják Jótám prófétai ítéletét.


Biolka

Bír 7, 1 • Gedeon seregét az Úr parancsára háromszázra csökkenti.
A négy törzsből összesereglett hadinép a Jezréel síksága délkeleti részén, a midianiták táborával szemben ütött tábort. Az Úr azonban túl soknak tartotta ezt a sereget az ellenség legyőzéséhez. Ha ezzel a nagy sereggel győz Izráel, az az Istennel szemben gőgös dicsekedéshez vezethet. Ez pedig bűnbe ejtené Isten népét. Isten úgy akarja megszabadítani népét, hogy egyben helyes istentiszteletre is neveli. Gedeon először a Deut 20:8-ban olvasható haditörvény szerint megadja a lehetőséget a hazatérésre azoknak, akik félnek. A megmaradt tízezer ember még mindig sok az Úr szemében. Az Úr parancsa szerint csak azok maradhatnak, akik a vízből, a kutyához hasonlóan, nyelvükkel nyalva isznak. Ilyen módon végül is háromszázra csökken Gedeon serege. A sereg csökkentésénél nem stratégiai, nem is lélektani szempontok, egyedül az Úr akarata döntő. Egyes exegeták úgy vélik, hogy a gondosaknak el kell távozniuk, a mohóbbak és hanyagabbak maradhatnak, hogy ezzel is világos legyen, hogy nem emberi bölcsesség és erények döntik el a csata sorsát. Ezeknek a meggondolásoknak azonban nincs tárgyi alapja. Isten szuverén akaratából csak háromszáz embert választott akarata végrehajtására. A többiek, akik távoznak, kapnak majd feladatot, de csak akkor, ha Isten hatalma által lényegében eldőlt a csata. A távozók átadták élelmüket és kürtjeiket a maradóknak. Tehát a legszükségesebb eledel, háromszáz ember harci kürtökkel, elegendő volt Istennek a csata eldöntéséhez. Ez az előkészület bizonyos értelemben párhuzamba állítható Jerikó bevételével, ahol csak Isten parancsának engedelmes végrehajtására, és kürtökre volt szükség (Józs 6).

Bír 7, 6 • Gedeon az ellenséges katona álmát isteni jeladásként értelmezi.
Ez a szakasz bizonysága annak, hogy a háromszázra csökkent sereg és vezére nem voltak emberileg tekintve magabiztos hősök. Isten bár újra biztosította Gedeont a győzelemről, még egy lehetőséget adott neki a teljes megbizonyosodásra. Gedeon nyilván még mindig félt, mert élt az Úr által nyújtott lehetőséggel (10 v.). Szolgájával a midianiták táborához lopakodott, hogy kikémlelje az ellenséges sereg hangulatát. A midianiták igen komolyan vették Izráel szokatlan felkelését, ez nemcsak az őrség pontos felállításából látszott, hanem abból a nyomasztó álomból, amelyet az egyik ellenséges katona beszélt el társának. Egy hatalmas árpakenyér (a földművelő Izráel jelképe) elsodorta sátrukat Midián táborában (a sátor a beduin midianiták jelképe). Az ellenséges katona álma, és ennek olyan értelmű megfejtése társa részéről, hogy az álom Gedeon győzelmét jelenti, a győzelem végleges bizonyságát adta Gedeonnak. A „lélektani hadviselést” is Isten végezte el.

Bír 7, 15 • Gedeon háromszáz emberével megfutamítja a midianiták táborát.
Gedeon az álom hallatára leborult imádkozni, azaz Istent dicsőíteni. Aztán visszatérve a táborába, azonnal támadást rendelt el. Gedeon és emberei a cserépkorsók összetörésével, a kürtök megfújásával, a korsók alól hirtelen elővett fáklyákkal és a hadikiáltással olyan zavart okoznak az ellenség táborában, hogy az összezavarodva és egymás ellen harcolva megfutamodik. Gedeon és emberei egy helyben állva figyelik az ellenség futását. Nem emberi erő, nem ember hősiessége, hanem az Úr győzött.

Bír 7, 23 • Izráel megsemmisíti a futó ellenséget.
A megzavart midianita sereg a Jordán átkelő helyei felé futott. Ott viszont Manassé, Naftáli, Áser újra fegyverbe szólított harcosai és Manassé nagy testvértörzse, Efrajim állták útját a menekülőknek a Jordán egész felső folyásának hosszában. Az ellenségre nézve legnagyobb csapás volt, hogy két fejedelmét Orébet (Varjú) és Zeébet (Farkas) is elfogták és megölték. A midianita fejedelmek kivégzéséről szóló históriai tudósítás hitelességét bizonyítja az a tény, hogy a kivégzésük helyét róluk nevezték el, és az így elnevezett helyet késői nemzedékek is ismerik. A kivégzett fejedelmek levágott fejét, mint győzelmi trófeát Gedeonhoz viszik a Jordánon túlra, aki már ott folytatja az életben maradt ellenség seregrészek üldözését.


Biolka

Bír 6, 25 • Gedeon a lerombolt Baál-kultuszhelyen Jahvénak állít oltárt.
Az elhívás napját követő éjjel Gedeon megkapja az első határozott parancsot az Úrtól a helyi Baál oltár lerombolására és Asera ligetének kivágására, egyben arra is, hogy építsen az Úrnak oltárt, és az Asera-liget fájával gyújtson tüzet az Úrnak készített áldozathoz. Gedeon, tekintettel a vállalkozás veszélyességére, titokban, éjjel hajtja végre. Reggel a város lakói kiadását és halálát követelik. A vallásgyalázás büntetése halál, a kor szokása szerint. A Gedeon apja, Jóás, azonban – meggyőződve fia igazában – azzal a gúnyos mondással utasítja el fia felelősségre vonását, hogy „ha isten ő (ti. Baál), akkor szálljon perbe magáért”. A Baál elleni harcban jelszóvá lett ez a mondás, amint azt Illésnek a Baál-papok elleni harca is mutatja (1Kir 18:27). Gedeon akkor kapja a Jerubbaál nevet, ami a népi etimológia szerint ezt jelenti: „Szálljon perbe vele Baál” (22 v.). A ríb ige, amelynek jelentése: küzdeni, perelni, először fordult itt elő a Baál nevével kapcsolatban. Az egész történetből arra lehet következtetni, hogy a Jerubbaál név, Gedeonnak a néptől kapott díszítő jelzője, epiteton ornans, és eredetileg ezt jelentette: Baál ellen küzdő. Gedeon Baál elleni első csatája győzelemmel végződött. Ezután következett a küldetés második részének végrehajtása: Izráel megszabadítása a midianiták kezéből.

Bír 6, 33 • Gedeon az Úr lelkétől indíttatva hadba szólítja Izráelt.
A 33. v. különbséget tesz a midianiták és az amálekiták, ill. a kelet fiai között. Amálek és a kelet fiai a midianiták szövetségeseiként szereplő beduin törzsek. Amikor a midianiták a szövetségeseik újra átlépték a Jordánt, tábort ütöttek Jezréel völgyében és elkezdték portyázásaikat. Gedeont az Úr „felruházta lelkével”. Az Ószövetségnek ez az egyik kifejezése a Lélek ajándékozásának körülírására. Ezzel Gedeon megkapta a feladata elvégzéséhez szükséges bölcsességet és erőt. Először hadba szólítja saját nemzetségét, aztán követeket küld törzséhez, Manasséhoz, majd a közvetlenül veszélyeztetett törzsekhez, Áser, Naftáli és Zebulón törzséhez. Ezek megértették, hogy elérkezett a szabadulás napja és követték Gedeont.

Bír 6, 36 • Gedeon újabb jelt kér Istentől.
Gedeon mégegyszer meg akar bizonyosodni felőle, hogy Jahvétól kapta-e a megbízatást. A szérűre tett gyapjúfürttel való próba, a palesztinai éghajlatnak abból a jelenségéből érthető, hogy az esőtlen évszakban is igen bő harmat hull éjszakánként. A kétszer megismételt próba Ábrahámnak az Istennel való alkudozására emlékeztet Sodoma és Gomora elpusztítása előtt. A szentíró Gedeon „jelkívánását” nem marasztalja el. Isten alkalmazkodott elhívott szolgája gondoskodásához, mint az üdvtörténet folyamán annyiszor alkalmazkodott az emberi értelemhez és gondolkodáshoz, hogy tudtul adja akaratát és vígasztalását (vö. Fil 2:5kk.) – megadta neki a kért bizonyosságot, megerősítette hitében és elhívásában.


Biolka