február 2.

KINEK A LEVELE VAGY?

"A mi levelünk ti vagytok, beírva a mi szívünkbe, amelyet ismer és olvas minden ember." 2Korinthus 3,2

Mindig szívdobogtató egy levél, hogy mi minden lehet benne, mennyi jó és mennyi nehéz dolog. A Biblia itt az embert nevezi levélnek. "Krisztusnak a mi szolgálatunk által szerzett levele vagytok." Kinek a levele vagy? Mindenki levél, csak az a kérdés, ki írt a szívedbe, az életedbe? Veszélyes dolog, ha bárkit engedünk beleírni. A levélen nem látszik át, hogy mit írnak benne, de a testünkön átragyog a tartalom.

"Ámde az Úr szemmel tartja az Őt félőket, az Ő kegyelmében bízókat. Hogy kimentse lelküket a halálból, és az éhségben is eltartsa őket." (Zsoltárok könyve 33,18–19)
"Sátán vadul támad, és csalásai ravaszak, de az Úr szemmel tartja népét. Gyötrelmük súlyos, a kohó tüze már-már megemészti őket. De Jézus tűzben megpróbált aranyként hozza ki őket a lángokból. Földiességük leválik, hogy Krisztus képmása tökéletesen megmutatkozzon bennük. Úgy tűnik, mintha az Úr időnként elfeledkezne az egyházát fenyegető veszélyekről és az ellenség okozta sebeikről.

január 31.

ÁRON VÉTETTETEK MEG

"Áron vétettetek meg, ne legyetek embereknek szolgái." 1Korinthus 7,23

Lehet, hogy Isten megszabadított már a bûn szolgaságából, a törvény rabságából, de vajon megszabadíthatott-e már az emberszolgaságtól?! Mérhetetlenül szolgái vagyunk az embereknek. Nem merek bizonyságot tenni, nehogy azt mondják, micsoda elmaradott ember ez. Hitre jutásom elõtt attól féltem, rám is azt mondják majd, hogy ez is megzavarodott. Aztán ezen is túljutottam.

 
Reményik Sándor: Mi mindíg búcsúzunk   

Mondom néktek: mi mindíg búcsuzunk.
Az éjtől reggel, a nappaltól este,
A színektől, ha szürke por belepte,
A csöndtől, mikor hang zavarta fel,
A hangtól, mikor csendbe halkul el,
Minden szótól, amit kimond a szánk,
Minden mosolytól, mely sugárzott ránk,
Minden sebtől, mely fájt és égetett,
Minden képtől, mely belénk mélyedett,
Az álmainktól, mik nem teljesültek,
A lángjainktól, mik lassan kihűltek,
A tűnő tájtól, mit vonatról láttunk,
A kemény rögtől, min megállt a lábunk.

"Erős ércbástyává teszlek téged e nép ellen, viaskodnak ellened, de nem győzhetnek meg téged, mert én veled vagyok, Megszabadítlak téged a gonoszok kezéből, és kimentelek a hatalmaskodók markából."
(Jeremiás 15:19–21)


"Jeremiás elhívása napjától kezdve szolgálata végéig »próbáló"-ként és »őrálló"-ként állt Júda előtt... Félénk és tartózkodó természetéből adódóan vágyott a visszavonult élet békéjére és nyugalmára, ahol nem kell látnia szeretett népének megátalkodottságát...

Adok nektek új szívet, és új lelket adok belétek, elveszem a kőszívet testetekből, és adok nektek hússzívet. Az én lelkemet adom belétek, és azt cselekszem, hogy az én parancsolataimban járjatok és az én törvényeimet megőrizzétek és betöltsétek." (Ezékiel 36,26–27)
"Különösképpen a fiatalok hajlamosak tévedésbe esni, hogy mi is az az új szív. Nem tudják, hogy ez mit jelent. Különleges változásra várnak az érzelmeikben. Ezt értik megtérésen. E tévedés miatt ezrek és ezrek szenvedtek lelki hajótörést, mivelhogy nem értették meg jól e kijelentést: »szükséges nektek újonnan születnetek«.

január 29.

A SZABADSÁGBAN... ÁLLJATOK MEG

"Annakokáért a szabadságban, melyre minket Krisztus megszabadított, álljatok meg, és ne kötelezzétek meg ismét magatokat szolgaságnak igájával!" Galata 5,1

Minden embernek komoly vágya a szabadság, mert erre teremtettünk. Ezért próbál az ember mindenféle szolgaságot, erõszakot lerázni magáról. Isten saját képére teremtett bennünket. Nem külsõre nézve. Akkor mi az Õ képe bennünk? Hisz belülrõl még kevésbé hasonlítunk reá.

január 28.

IGAZGYÖNGYÖKET KERES

"Ismét hasonlatos a mennyeknek országa a kereskedõhöz, aki igazgyöngyöket keres." Máté 13,45

Nem olyan régen lett világossá számomra, hogy Jézus Krisztus, mint kereskedõ, keresi a drágagyöngyöket. Akkor, életemben elõször gondolkoztam azon, hogyan is lesz a drágagyöngy. A természet törvényei nagyon sokszor beszélnek nekünk Isten törvényérõl. A drágagyöngy úgy lesz, hogy valahol a tengerfenéken a kagylóba egy kicsi piszok kerül, és az izgatja a kagylót.

"A haragra késedelmes bővelkedik az értelemben, aki pedig elméjében hirtelenkedő, az bolondságot szerez."
(Példabeszédek könyve 14,29)
"Nem kell ellenségeinknek tekintenünk azokat, akik nem mosollyal az ajkukon fogadnak bennünket, és nem nyilvánítják ki közvetlenül a szeretetüket irántunk. Sokkal könnyebb mártírt játszani, mint legyőzni rossz természetünket. Példát kell mutatnunk másoknak azzal, hogy nem állunk le minden apró sérelemnél, hogy a magunk igazát védelmezzük.